Aktuális műsor
Pericles
Egy ember fekszik a homokban. Partra vetette az ár. Nem tudni, hogy honnan jött, merre tart, mit akar, vagy mi elől menekül. Valahol, egy messzi földön király volt. Tyrus hercege. De most csak egy ember, akinek semmije sincs, csak egy története. Ez Pericles története. De nem csak az övé.
(3h egy szünettel)
1978
Az 1978 című előadás, a szlovéniai Tomi Janežič rendezésében a hetvenes évek Romániáját idézi; a produkció egy nemzedékeken átívelő dokumentum-fikció (dokufikció), amely a színészek és a rendező személyes történeteire épül. Egy történet a kommunizmus éveiről Románia valamelyik tömbházlakásában, egy történet helyi és globális jellegű eseményekről, amelyek összekapcsolják Temesvárt és az olasz határ melletti, szlovéniai Nova Goricát, azokat a városokat, amelyek egykor az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezték, és ahol több mint száz évvel ezelőtt magyar katonák százai harcoltak az isonzói fronton.
A doktor
Robert Icke szövege valójában Arthur Schnitzler Bernhardi professzor (1912) című darabjának aktualizált átirata, mely a ma valóságának társadalmi-politikai viszonyai között követi nyomon főszereplője, Ruth Wolff orvos és kutató sorsát és nyilvános, szakmai meghurcoltatását, egy haldokló kiskorú páciensével kapcsolatban meghozott döntése miatt. Az eset olyan szélsőséges és agresszív reakciókat vált ki, melyek hűen tükrözik a woke kultúra, a politikai korrektség és a ma társadalmának polarizált, „mi vagy a többiek” szemléletmódját, ahol az erkölcsöt és a korrektséget mindig az adott körülményekhez igazítják. Közösségi kapcsolataink határozzák meg életmódunkat, a társadalmi normák szabják meg faji, szexuális vagy épp nemi identitásunkat. Azokat a dolgokat, amikről a munkahelyen nem beszélhetünk, mert félő, hogy letiltanak, a színház keretei között biztonságban boncolgathatjuk: vállaltan szembeszállhatunk a kor előítéleteivel és hazugságaival.
Dina Velikovszkaja About a Mother című animációs filmje alapján Badu Mama gyermekei
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?
A színház
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház gazdag repertoárja, a város multikulturális közönségének preferenciáit figyelembe véve, a klasszikus és kortárs szerzők szövegeinek alapjain nyugszik. Ennek eredményeként olyan különböző előadási formákat kínál színházunk, mint klasszikus, kortárs, egyszemélyes, nonverbális, zenei vagy akár bábszínházi előadások. Közönségünknek hozzáférhetővé tesszük előadásainkat román nyelven is, a szinkronfordítás vagy a feliratozás módszerei rávilágítanak arra, hogy a nyelvi sokszínűség nem jelent akadályt, ez inkább egy olyan elem, ami közelebb hozza az embereket egymáshoz.
Galéria
1978
Az 1978 egy tizenkét előadásból álló, Destin(y)ation címet viselő sorozat része, amely különböző országok színházait kapcsolja össze egy rendkívüli projekt keretében a Nova Gorica (Szlovénia) // Gorizia (Olaszország) 2025 Európa Kulturális Fővárosa program részeként. Nova Gorica a rendező, Tomi Janežič szülővárosa.
Simona Semenič – neves szlovéniai drámaíró, akivel Janežič korábban már dolgozott együtt – tizenkét kisebb darabot ír, amelyek összekötik majd a tizenkét előadást. A tizenkét történet a rendező gyermekkorának helyszíneiről indul (és merít azokból a kötődésekből is, amelyek a várost egyéb településekhez kapcsolják), és többek között nemzedékeken átívelő kérdésekről, határokról, társadalmi-politikai-ideológiai változásokról, háborúról beszél.
Az 1978 című előadás – partnerségben a Mittelfest nemzetközi fesztivállal, amelyet az olaszországi Cividaleban szerveznek – része lesz a GO25! Nova Gorica/Gorizia-Európa Kulturális Fővárosa 2025 programnak is.
A nézők számára szállítást biztosítunk!
A szállítást magába foglaló belépőjeggyel rendelkező közönséget arra kérjük, hogy március 27-én legkésőbb 16.20 órakor legyen a Katonai Kórház melletti buszmegállóban (a 700-as piaccal szemben), ahonnan a szervezők szállítanak mindenkit a helyszínre (a Műszaki Egyetem régi Hidrotechnikai karának épülete, Aleea Ghirodei 32.). Az előadás után szintén autóbuszos szállítást biztosítunk a városközpontba.
Az előadás helyszíne autóval is megközelíthető, ez esetben fontos figyelembe venni, hogy az épület előtt korlátozott számú parkolóhely áll rendelkezésre.
Az autóbuszra csak előre megváltott színházjeggyel lehet felszállni. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy jegyet csak a jegyirodájában, illetve online lehet váltani, a helyszínen nem.
További kérés, hogy mindenki viseljen kényelmes, meleg ruházatot, mert a közel 5 órás előadás helyszínét csak bizonyos hőfokig lehet kifűteni. Köszönjük a megértést.
Sajtómegjelenések
„Balázs Attila, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója, kérdésünkre, hogy miért éppen Tomi Janežič-et kérte fel ennek a darabnak a színpadra állításához, úgy fogalmazott, hogy a rendező „tulajdonképpen egy jelenség. Utánozni lehet, de nem érdemes. Körülbelül négy éve tervezünk valamilyen együttműködést, és ennek most jött el az ideje. Egy nyári workshoppal kezdődött az együttműködésünk, ebből inspirálódva folytatta tavaly ősszel a munkát, és az alapján válogatott szereplőket az elképzeléséhez. Sorsszerzűségnek is nevezhetjük azt, hogy éppen most, a művészi kiteljesedése szakaszában dolgozhattunk vele, mégpedig Romániában elsőként. Kíváncsiak voltunk, hogy mit lát meg a társulatunkban, hogyan építi fel az előadását, hogyan emeli egymásra a különböző rétegeket, a horizontális és vertikális síkokat. És nem csalódtunk, nagyon izgalmas volt vele dolgozni.” Forró-Erős Dóra, maszol.ro, 2024.03.24.
„És miről szól? – teszik fel a logikus kérdést ismerőseim, akiket úton-útfélen próbálok meggyőzni, hogy vegyék ki a szabadságot, szánjanak rá egy napot, és utazzanak el Temesvárra, mert nincs mese, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház 1978 című előadását egyszerűen látni kell." Purosz Leonidasz, jatekter.ro, 2024.03.25.
„Az 1978-at nem lehet passzív befogadóként nézni; szinte ösztönösen tapint rá azokra a témákra, amelyek ezer különböző asszociációt, örökbe kapott vagy magunkkal hordozott emléket ébresztenek mindannyiunkban. Részvételi színház, a műfaj minden kényszeredettsége nélkül." Bodor Emese, kulter.hu, 2024.03.20.
„Minden nemzedéknek megvan a maga háborúja” – hangzik el a temesvári színház 1978 című előadásában, nagyjából a produkció közepén. Aztán a harmadik részben egy vérrel, sárral teli valóságos háborúba is csöppenünk. A történet azonban nem is itt kezdődik, hanem 1978-ban Temesváron, a román vezér Ceaușescu hatvanadik születésnapján.” Balogh Gyula, Népszava, 2024.02.29.
„Mielőtt bármit leírnék a szlovéniai Tomi Janežič legújabb, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban rendezett előadásáról, be kell vallanom, hogy elfogult rajongója vagyok. Olyannyira, hogy a korábban látott előadásai, A sirály és az Ivan Iljics halála a személyes kedvenceim között foglalnak helyet. Lényegtelen részlet, kit érdekel a recenzes elfogultsága… Ám ez az előadás leginkább ez: személyes.” Hegyi Réka, Újvárad, 2024.02.29.
Színház usankában és pufajkában. 1978/2023
„Divat” a transzgenerációs történelmi örökség, illetve saját traumáink feldolgozása, és van is mivel szembenézni, különösen Európának ezen a felén. Ám amit a Temesvári Állami Csiky Gergely Színház előadásában láttunk, az semmihez sem fogható színházi élmény: nem csupán látjuk azt, amit a színészek elénk tárnak, hanem szó szerint a bőrünkön érezzük.” Sümegi Noémi, index.hu, 2024.02.03.
Elrabolták az ismert politikust, de a család a saját drámájával volt elfoglalva
„Igen, így érdemes színházat csinálni; meggyőződéssel állítom ezt még akkor is, ha az öt és fél órás tour de force közben, és különösen a vége felé többször úgy éreztem, hogy elviselhetetlen és tűrhetetlen, amit látok és érzek. És akkor arról, hogy a színészek mindezt hogyan működtetik és viselik el, még egy szót sem szóltam. Tomi Janežič 2025-ig tartó projektjének nyitó darabját láttam Temesváron.” Jászay Tamás, szinhaz.net, 2024.02.15.
Jászay Tamás: Those were the days?
„Tomi Janežič-tyel dolgozni biztos siker, mert a hétköznapokból csinál bámulatos érzékkel olyan vivid világot, ami színházként ellenállhatatlan. Az előadása olyan analitikus, önreflexív nézői kalandot kínál, ami felborítja az ember időérzékét is: nem egy produkciót tekint meg, hanem belekeveredik úgy, hogy kontúrtalanná válik a kint és a bent – a valóság és a valóságközeli színház világa. Ez a forma azt is megengedi, hogy az előadásban emlegetett helyi költő versei engem nagy ívben elkerüljenek, másokat meg pont mélyen megérintsenek.” Proics Lilla, Revizor, 2024.02.11.
Hetvennégyben elrepedt minden pohár
Janežić mestere a hangulatkeltésnek, és ezt valami egészen hihetetlen könnyedséggel teszi. A színészi játék, mondhatni, nem is játék, hiszen történetet, azaz sok apró történetet mesélnek el, a hagyományos karakterformálást mellőzve, civil emberekként, és mégis megelevenedik előttünk minden kis részlet, beindítják a képzeletünket ezzel a természetességgel. Ebbe csempésznek bele itt-ott, csupán néhány mondat erejéig „játszott karaktereket”. A családtagok generációkon átívelő története lassan, észrevétlenül kapcsolódik össze.” Szerda Zsófia, Hét Nap. 2023.12.17.
„...a dokumentum-dráma cselekménye időben visszapörög az Osztrák–Magyar Monarchia idejébe, Erzsébet királynő (Sisi) meggyilkolásáig, Rudolf főherceg öngyilkosságáig, majd Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásáig, ami kiváltotta az első világháborút. Térben pedig eljutunk Nova-Goricára, a rendező szülővárosába, ahol a „blokkos” család egyik fiatalja próbál Olaszországba szökni, miután elege lett a kommunista milicisták gumibotozásából.” Pataki Zoltán, Nyugati Jelen. 2023.12.13.
1978 – benyomások egy rendhagyó színházi bemutató kapcsán
„Oral history ez a javából, valós időben: a nézőben ezekből a mikronézőpontokból kerekedik ki egy nagyobb, teljesebb narratíva arról, hogy 1978 januárjában mi is történt Temesváron ebben a családban a Vezető születésnapján.” Kovács Bea: Csak keleti blokkos dolgok. 2024.01.11
A párhuzamos város: Party Erzsébetvárosban
Sajtómegjelenések:
„Megvan tehát a magyarázat a címbeli párhuzamosságra: nem csupán a multikulturalitást jelenti, hanem a jelen kitágítását a már nem és a még nem láthatóval. De vajon mit jelent azok számára ez a három városrész, akik életvitelszerűen róják az utcákat? Változott-e a bennük a kerületekhez fűződő kapcsolat a próbafolyamatok alatt?” Papp Tímea / Kultúra.hu
Unortodox bédekker Temesvárhoz – Beszélgetés a Párhuzamos város projekt alkotóival
„Öt előadás, öt történet fut párhuzamosan az Erzsébetvárosban, akár egy színházi mozaik, melyek az est végén egyetlen átfogó tablóvá állnak össze, a Portál közelében." Játéktér
Megnyitja kapuit a Párhuzamos város, ezúttal az Erzsébetvárosban
A Nagy Hagyma
Az Önök feladata a jelöltek értékelése. Hogy egy jelölt egyáltalán önök elé, vagyis a Bizottság elé állhasson a következő kritériumoknak kell megfelelnie:
- Érvényes dokumentumok megléte
- Erkölcsi integritás bizonyítása
- A Hatalom Hangja által elfogadott képességek valamelyike
Amennyiben a jelentkező minden, az előbbiekben felsorolt kritériumnak megfelel, úgy a Hatalom hangja engedélyezi kiértékelésüket a Bizottság tagjai által. A Nagy Hagymában nincs helye hazugoknak, tisztességtelen polgároknak, képesség nélküli polgároknak vagy olyanoknak, akiknek nincsenek rendben a személyi iratai.
Sajtómegjelenések:
„...nem érzelemmel, hanem ésszel mérlegelek, amikor robothang utasítására szavazok arról, hogy támogatom vagy elutasítom a sorra beérkező és bemutatkozó jelölteknek a Nagy Hagymába történő felvételét – bár sejtelmem sincs arról, miért lenne jó ehhez a közösséghez tartozni."
Európaiságunk tesztje – A temesvári színházi fesztivál nyitó előadásáról
„...közel két perc alatt „kiszavaztuk” az első jelöltet, aki el is hagyta a termet. Fellélegeztünk, de csak egy másodpercre. Lövés hallatszott. Döntöttünk. De nem a Nagy Hagymáról, hanem életről és halálról. Közösen. A közönség minden tagját összekötötte innentől a tudat, hogy – ha fehér lappal, ha feketével szavazott – az előadás játékszabályai alapján gyilkos. A nem tudás pedig nem kifogás. A nem tudás nem ment fel."
Madarak
1h45'
+14
Lokodi Anna-Aletta: „Az előadás több nyelven szólal meg: a disztópiától az abszurdon keresztül eljut egy egészen komikus, önmagát leleplező, a színház értelmét fejtegető bohózatig, majd egy teljes musical fináléval zárul..."
Görög komédiától a zenés színházig és vissza
Székely Bence: „Hangulatát tekintve, az előadás kreatív módon játszik a nézőkkel. Ha diagrammban kéne ábrázolni, egy szépen ívelt, fordított U betű rajzolódna ki."