„A gép forog, az alkotó pihen”. A szállóigévé vált, klasszikus verssor a modernitás koncentrált gondolatát ragadja meg: a Teremtő belehelyezte a világot, és benne az embert, az Időbe; majd magára is hagyta az egész Univerzumot, hogy lebegjen a jelentés nélküli, közönyös űrben. Madách Imre azonban nem áll meg ennél a mechanikus és mára már mélységesen depresszívnek ható világképnél, ő a történelmet sátáni rémálomnak tekinti, amelyet Ádám álmodik, nekünk és velünk. Mindhiába áll ellen Lucifer, mégis a Megváltás ígérete ad értelmet a küzdésnek és a létezésbe vetett emberi bizalomnak. Éva a megígért Messiást hordja a szíve alatt, a Szeretet gyermekét, aki az ellenségképzés és szembenállás dialektikája helyett az elfogadás, azaz az emberi közösség lehetőségét és fölemelő feladatát hirdeti. (Visky András)

“Iskolás voltam, amikor először hallottam Cseh Tamásról. Azóta neki tulajdonítom a személyiségfejlődésem egyik legnagyobb mérföldkövét. A magiszteri képzésem alatt kezdtem bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy én szólaltassam meg dalait. Ebből született a Mélyrepülés. Egy gitár, egy mikrofon, egy énekes – egy helyben, egy órán keresztül.” - Jancsó Előd“

Gyere Zsuzsika, azt hiszem, hogy én fellépnék a színházadban, nagy előadás lenne. Van a színpad, fönt farsangi díszek, lent egy éttermi asztal, meg egy szék. Én annál ülök és nézek és mindenre képes vagyok. […] Mindenki érzi majd, hogy azonnal énekelni kezdek egy különös hangfekvésben, az ország meg sutty, sutty, sutty, fölfelé, én nem kezdek énekelni persze, a feszültség meg nőttön nő és szállunk mindannyian egy helyben. Mélyrepülés. Mélyrepülés ez lenne a címe.” - Csengey Dénes-Cseh Tamás: Mélyrepülés

Figyelmeztetés: az előadás erős fényhatásokat használ.

"A darab ideje egyetlen pillanat, valódi történése pedig Caravaggio eltűnése Porto Ercole tengerparti keskeny  homoksivatagában, 1610. július 18-án.  Nem életrajz és nem a hiteles portré megalkotásának a kísérlete, hanem csak annak a – végsősoron – megválaszolhatatlan kérdésnek a vizsgálata, hogyan jutott el Caravaggio a felfokozott, modern értelemben vett teatralitás felfedezéséig. (...) Semmi esetre sem a szerzői intenciók hangsúlyozása kedvéért, hanem az írói pozíció jobb megértéséért mondjuk el, hogy a darab megírásakor hét színészre (három nő, négy férfi), valamint folyamatosan történő szerepváltásokra gondoltunk. A szerepváltások mintegy Caravaggio műtermében zajlanak, a szemünk előtt, ilymódon hangsúlyozva a caravaggiói „testek laboratóriuma” jelleget, ami sokkal inkább az akkor-és-ott megtörténő eseményekre irányítja a figyelmet, semmint Caravaggio élettörténete, illetve egészen pontosan halála dramatikus eszközökkel történő rekonstruálására. " - Visky András, író, dramaturg

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?

Robert Icke szövege valójában Arthur Schnitzler Bernhardi professzor (1912) című darabjának aktualizált átirata, mely a ma valóságának társadalmi-politikai viszonyai között követi nyomon főszereplője, Ruth Wolff orvos és kutató sorsát és nyilvános, szakmai meghurcoltatását, egy haldokló kiskorú páciensével kapcsolatban meghozott döntése miatt.  Az eset olyan szélsőséges és agresszív reakciókat vált ki, melyek hűen tükrözik a woke kultúra, a politikai korrektség és a ma társadalmának polarizált, „mi vagy a többiek” szemléletmódját, ahol az erkölcsöt és a korrektséget mindig az adott körülményekhez igazítják. Közösségi kapcsolataink határozzák meg életmódunkat, a társadalmi normák szabják meg faji, szexuális vagy épp nemi identitásunkat. Azokat a dolgokat, amikről a munkahelyen nem beszélhetünk, mert félő, hogy letiltanak, a színház keretei között biztonságban boncolgathatjuk: vállaltan szembeszállhatunk a kor előítéleteivel és hazugságaival.

14+

FIGYELEM! Érzékeny témák: abortusz, öngyilkosság

A limonádéhajú és a faodúbarna tündérrigólány hajdani történések feledésbe merülő, szertefoszló emlékeit foltozgatják, hogy megjavítva visszaküldhessék tulajdonosaiknak. Magányukat átszövi az egymás iránti szeretet, szenvedéseik és fájdalmaik szürkeségét pedig kiszínezi a közös játék, a közös ábrándozás: a két kislány rigólétről, szabadon szárnyalásról, boldogságról álmodik. Lehet-e a közös álomból valóság? Máté Angi rendkívüli érzékenységről tanúskodó Emlékfoltozók című művének, barátságról, tündérségről, rigóságról, összetartozásról szóló meséjének színházi adaptációja a fiatalokat leginkább foglalkoztató témákra: a gondtalan gyermekévek múlására, a szülőkhöz való viszonyulás megváltozására, a függetlenséggel kecsegtető, de a felelősség terhével járó felnőttkor felvállalására reflektál. A tantermi előadás alkotói aktív játékra, közös gondolkodásra hívják elsősorban a 8-12 éves korosztályt. A Csiky Gergely Állami Magyar Színház  az előadással színházpedagógiai programját erősíti.

A Bánk bán nagy nemzeti drámánk, iskolai kötelező olvasmány, nyelve keveri az archaizáló és nyelvújítás kori elemeket. Következésképpen érdektelen, unalmas és érthetetlen. De mi van, ha kamaszkori olvasmányélményeink megcsalják az emlékezetünket? Mi van, ha az éppen 230 éve született Katona József drámája mégsem érdektelen, unalmas és érthetetlen, hanem éppen ellenkezőleg? Hiszen időről-időre újabb és újabb színházak tűzik műsorra a darabot! Van valami ebben a drámában, ami nem hagyja nyugodni az utókort – és amiért az utókor sem hagyja békében nyugodni a Bánk bánt.

Meglepően ismerősek lehetnek például korunk nézőjének a 13. században játszódó történet szereplőinek magán- és közéleti konfliktusai, társadalmi problémái: az egyik oldalon a haza, a pozícióharc, a társadalmi igazságtalanság, a másik oldalon a szerelem, a féltékenység, a család. Ezekről az – életkortól függetlenül mindannyiunk bőrére menő – kérdésekről gondolkodik a Kabóca Bábszínház, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Veszprémi Petőfi Színház közös Bánk bán-előadása, Szabó Borbála izgalmas, mai „fordításában”.

A Kabóca Bábszínház, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Veszprémi Petőfi Színház közös előadása.

Ki az, aki ne szeretne gazdag lenni, kevés munkával sok pénzt keresni, szép ruhákban járni, nagyobb házban lakni?

Jankó is csak ennyit szeretett volna, ezért fogott a kezébe vándorbotot, és indult neki a világnak. És mivel ez a világ a mesék világa volt, még annál is többet nyert, mint amennyit remélt. A kincsek mellett övé lett egy igazi tündér szerelme. Itt a vége? Ennyi a mese? Dehogy van vége, még csak most kezdődik igazán. Ami könnyen jött, hamar megy – a tündér odavan. Most érzi csak Jankó, hogy a sok kincs, a szép ruha, a nagy ház semmit sem ér, ha nincs itt az, akivel meg akarja osztani.

Elő hát a vándorbotot, és újra neki a világnak. Nem érdekli már se arany, se cicoma, csak az a gyönyörű tündér itt lenne még egyszer vele. Érte még magával az ördöggel is megküzdene. (Meg is fog.)