Robert Icke szövege valójában Arthur Schnitzler Bernhardi professzor (1912) című darabjának aktualizált átirata, mely a ma valóságának társadalmi-politikai viszonyai között követi nyomon főszereplője, Ruth Wolff orvos és kutató sorsát és nyilvános, szakmai meghurcoltatását, egy haldokló kiskorú páciensével kapcsolatban meghozott döntése miatt.  Az eset olyan szélsőséges és agresszív reakciókat vált ki, melyek hűen tükrözik a woke kultúra, a politikai korrektség és a ma társadalmának polarizált, „mi vagy a többiek” szemléletmódját, ahol az erkölcsöt és a korrektséget mindig az adott körülményekhez igazítják. Közösségi kapcsolataink határozzák meg életmódunkat, a társadalmi normák szabják meg faji, szexuális vagy épp nemi identitásunkat. Azokat a dolgokat, amikről a munkahelyen nem beszélhetünk, mert félő, hogy letiltanak, a színház keretei között biztonságban boncolgathatjuk: vállaltan szembeszállhatunk a kor előítéleteivel és hazugságaival.

„Michelangelo Merisi, Caravaggióban születtem, Lombardia tartomány, Caravaggio, az északi szélesség 25 fok  29 perc  52 másodperc  és a keleti hosszúság 9 fok 38 perc 35 másodpercnél található. Nincs tengerpartja, el kellett jönni. Ha nincs tenger, menni kell. Összeszedni mindent, és többé vissza nem térni. Nem emlékszem az első szerelemre. Nem is volt első szerelem. Amor vincit omnia. A szerelem mindent legyőz. Francokat győz le a szerelem mindent. Már a kezdet kezdetén előre láttam a katasztrófát, megakadályozni azonban nem tudtam, és a katasztrófa valójában jóval hamarább bekövetkezett, mintsem felismerhettem volna. Nem a pestis, nem arról beszélek. A pestist Carlo püspök győzte le, Milánóban. Carlo püspök pontosan ismerte a pestis legyőzésének a módját. Meztelenre vetkőzött, darócköpenyt öltött magára és hajadonfőt, meztelen lábbal, vállán egy hatalmas fakereszttel a Dóm kapujától a Sant’Ambroggio bazilikáig vonult, ahol a szószék helyén az az ősrégi római szarkofág áll. Legelől meztelen szerzetesek ostorozták magukat, a meztelen, száraz szerzetestestek után a ministránsfiúk, a halál kis angyalainak a fekete-fehér serege következett a füstölőkkel, majd Carlo püspök, végül, biztonságos távolságban, nagy tömeg, egész Milánó. Vonulás, csend, ostorok csattanása a meztelen hátakon. Carlo püspök bőségesen vérző, sárfoltos lábai. Valódi vér. Valódi csend. Amikor odaért, az elgyötört püspök fölment a Sant’Ambroggio bazilika szószékére és azt mondta, a pestis a ti szívetekben lakik, onnan tör elő alattomban. De most én kiűzöm a pestist a szívetekből és idehelyezem ebbe a szarkofágba, hogy többet ne jöjjön elő. Így győzte le Carlo püspök a kék pestist. Egy meztelen püspök: megnyugtató látvány. Nekem mindenesetre felért egy istenbizonyítékkal.” (Visky András - Caravaggio Terminal)

Egy régi kérdés arról képzelg: mit csinálna a lánglelkű költő, ha élne. Disszidálna. Füstbe menne. Gallyra. Kiállna a Lépcsőre szavalni: Talpra magyar! Indulna a szavazáson. Kibukna, mint rendesen, szabadszállna. József Attila-díjas volna. Ún. publikációs gondokkal küzdene, nyilván. Túl ilyen volna és túl olyan; Petőfi túl volna.

Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójának alkalmából a temesvári magyar színház és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Udvarhely Bábműhely tagozata közös előadásával tiszteleg a magyar irodalom talán legismertebb alakja előtt.