Archívum
Évadok
Tomi Janežič, Simona Semenič
1978
Az 1978 egy tizenkét előadásból álló, Destin(y)ation címet viselő sorozat része, amely különböző országok színházait kapcsolja össze egy rendkívüli projekt keretében a Nova Gorica (Szlovénia) // Gorizia (Olaszország) 2025 Európa Kulturális Fővárosa program részeként. Nova Gorica a rendező, Tomi Janežič szülővárosa.
Simona Semenič – neves szlovéniai drámaíró, akivel Janežič korábban már dolgozott együtt – tizenkét kisebb darabot ír, amelyek összekötik majd a tizenkét előadást. A tizenkét történet a rendező gyermekkorának helyszíneiről indul (és merít azokból a kötődésekből is, amelyek a várost egyéb településekhez kapcsolják), és többek között nemzedékeken átívelő kérdésekről, határokról, társadalmi-politikai-ideológiai változásokról, háborúról beszél.
Az 1978 című előadás – partnerségben a Mittelfest nemzetközi fesztivállal, amelyet az olaszországi Cividaleban szerveznek – része lesz a GO25! Nova Gorica/Gorizia-Európa Kulturális Fővárosa 2025 programnak is.
A nézők számára szállítást biztosítunk!
A szállítást magába foglaló belépőjeggyel rendelkező közönséget arra kérjük, hogy az előadás kezdete előtt legkésőbb 40 perccel legyen a Katonai Kórház melletti buszmegállóban (a 700-as piaccal szemben), ahonnan a szervezők szállítanak mindenkit a helyszínre (a Műszaki Egyetem régi Hidrotechnikai karának épülete, Aleea Ghirodei 32.). Az előadás után szintén autóbuszos szállítást biztosítunk a városközpontba.
Az előadás helyszíne autóval is megközelíthető, ez esetben fontos figyelembe venni, hogy az épület előtt korlátozott számú parkolóhely áll rendelkezésre.
Az autóbuszra csak előre megváltott színházjeggyel lehet felszállni. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy jegyet csak a jegyirodájában, illetve online lehet váltani, a helyszínen nem.
Sajtómegjelenések
„Nem is tudom, hogy Tomi Janežič Istent vagy ördögöt akart-e idézni ez alatt a néhány óra alatt, de mindenképpen hiszem azt, hogy a bent ülő embereken kívül a történelem és az emberiség előtt is lerótta tiszteletét az összes alkotóval együtt, és hálás vagyok a szünetekben osztogatott gyümölcsteának is, mert megmaradt az íze a számban, úgyanúgy, mint annak a reménye is, hogy igenis érdemes és lehet még marandó színházat csinálni." Stan Lilla-Alíz, Helikon, 2024.07.28
„Nagyszabású darab ez a múltunkról és a jelenünkről, az idők és a terek egymásba kavarodásáról. Az életünkről. Itt, Kelet-Közép-Európában. A színészektől is rendkívüli koncentrációt és alázatot igényel ez az öt óra, s máshogyan, de a nézőt is megdolgoztatja. A katarzis nem kirobbanó, hanem csöndes, de hosszan tartó.” Deczki Sarolta, Élet és Irodalom, 2024.03.08
„Balázs Attila, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója, kérdésünkre, hogy miért éppen Tomi Janežič-et kérte fel ennek a darabnak a színpadra állításához, úgy fogalmazott, hogy a rendező „tulajdonképpen egy jelenség. Utánozni lehet, de nem érdemes. Körülbelül négy éve tervezünk valamilyen együttműködést, és ennek most jött el az ideje. Egy nyári workshoppal kezdődött az együttműködésünk, ebből inspirálódva folytatta tavaly ősszel a munkát, és az alapján válogatott szereplőket az elképzeléséhez. Sorsszerzűségnek is nevezhetjük azt, hogy éppen most, a művészi kiteljesedése szakaszában dolgozhattunk vele, mégpedig Romániában elsőként. Kíváncsiak voltunk, hogy mit lát meg a társulatunkban, hogyan építi fel az előadását, hogyan emeli egymásra a különböző rétegeket, a horizontális és vertikális síkokat. És nem csalódtunk, nagyon izgalmas volt vele dolgozni.” Forró-Erős Dóra, maszol.ro, 2024.03.24.
„És miről szól? – teszik fel a logikus kérdést ismerőseim, akiket úton-útfélen próbálok meggyőzni, hogy vegyék ki a szabadságot, szánjanak rá egy napot, és utazzanak el Temesvárra, mert nincs mese, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház 1978 című előadását egyszerűen látni kell." Purosz Leonidasz, jatekter.ro, 2024.03.25.
„Az 1978-at nem lehet passzív befogadóként nézni; szinte ösztönösen tapint rá azokra a témákra, amelyek ezer különböző asszociációt, örökbe kapott vagy magunkkal hordozott emléket ébresztenek mindannyiunkban. Részvételi színház, a műfaj minden kényszeredettsége nélkül." Bodor Emese, kulter.hu, 2024.03.20.
„Minden nemzedéknek megvan a maga háborúja” – hangzik el a temesvári színház 1978 című előadásában, nagyjából a produkció közepén. Aztán a harmadik részben egy vérrel, sárral teli valóságos háborúba is csöppenünk. A történet azonban nem is itt kezdődik, hanem 1978-ban Temesváron, a román vezér Ceaușescu hatvanadik születésnapján.” Balogh Gyula, Népszava, 2024.02.29.
„Mielőtt bármit leírnék a szlovéniai Tomi Janežič legújabb, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban rendezett előadásáról, be kell vallanom, hogy elfogult rajongója vagyok. Olyannyira, hogy a korábban látott előadásai, A sirály és az Ivan Iljics halála a személyes kedvenceim között foglalnak helyet. Lényegtelen részlet, kit érdekel a recenzes elfogultsága… Ám ez az előadás leginkább ez: személyes.” Hegyi Réka, Újvárad, 2024.02.29.
Színház usankában és pufajkában. 1978/2023
„Divat” a transzgenerációs történelmi örökség, illetve saját traumáink feldolgozása, és van is mivel szembenézni, különösen Európának ezen a felén. Ám amit a Temesvári Állami Csiky Gergely Színház előadásában láttunk, az semmihez sem fogható színházi élmény: nem csupán látjuk azt, amit a színészek elénk tárnak, hanem szó szerint a bőrünkön érezzük.” Sümegi Noémi, index.hu, 2024.02.03.
Elrabolták az ismert politikust, de a család a saját drámájával volt elfoglalva
„Igen, így érdemes színházat csinálni; meggyőződéssel állítom ezt még akkor is, ha az öt és fél órás tour de force közben, és különösen a vége felé többször úgy éreztem, hogy elviselhetetlen és tűrhetetlen, amit látok és érzek. És akkor arról, hogy a színészek mindezt hogyan működtetik és viselik el, még egy szót sem szóltam. Tomi Janežič 2025-ig tartó projektjének nyitó darabját láttam Temesváron.” Jászay Tamás, szinhaz.net, 2024.02.15.
Jászay Tamás: Those were the days?
„Tomi Janežič-tyel dolgozni biztos siker, mert a hétköznapokból csinál bámulatos érzékkel olyan vivid világot, ami színházként ellenállhatatlan. Az előadása olyan analitikus, önreflexív nézői kalandot kínál, ami felborítja az ember időérzékét is: nem egy produkciót tekint meg, hanem belekeveredik úgy, hogy kontúrtalanná válik a kint és a bent – a valóság és a valóságközeli színház világa. Ez a forma azt is megengedi, hogy az előadásban emlegetett helyi költő versei engem nagy ívben elkerüljenek, másokat meg pont mélyen megérintsenek.” Proics Lilla, Revizor, 2024.02.11.
Hetvennégyben elrepedt minden pohár
Janežić mestere a hangulatkeltésnek, és ezt valami egészen hihetetlen könnyedséggel teszi. A színészi játék, mondhatni, nem is játék, hiszen történetet, azaz sok apró történetet mesélnek el, a hagyományos karakterformálást mellőzve, civil emberekként, és mégis megelevenedik előttünk minden kis részlet, beindítják a képzeletünket ezzel a természetességgel. Ebbe csempésznek bele itt-ott, csupán néhány mondat erejéig „játszott karaktereket”. A családtagok generációkon átívelő története lassan, észrevétlenül kapcsolódik össze.” Szerda Zsófia, Hét Nap. 2023.12.17.
„...a dokumentum-dráma cselekménye időben visszapörög az Osztrák–Magyar Monarchia idejébe, Erzsébet királynő (Sisi) meggyilkolásáig, Rudolf főherceg öngyilkosságáig, majd Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásáig, ami kiváltotta az első világháborút. Térben pedig eljutunk Nova-Goricára, a rendező szülővárosába, ahol a „blokkos” család egyik fiatalja próbál Olaszországba szökni, miután elege lett a kommunista milicisták gumibotozásából.” Pataki Zoltán, Nyugati Jelen. 2023.12.13.
1978 – benyomások egy rendhagyó színházi bemutató kapcsán
„Oral history ez a javából, valós időben: a nézőben ezekből a mikronézőpontokból kerekedik ki egy nagyobb, teljesebb narratíva arról, hogy 1978 januárjában mi is történt Temesváron ebben a családban a Vezető születésnapján.” Kovács Bea: Csak keleti blokkos dolgok. 2024.01.11
1978 - a kritikusok szemével
