A szereplők egy asztal körül ülve vitáznak az emberi lét legalapvetőbb erkölcsi kérdéseiről: Létezhet-e olyan eset, amikor egy bűntény erkölcsileg leigazolható? Hőssé válik-e a gyilkos, ha a kontextus igazolja tetteit? Egy állat élete kevesebb értékkel bír-e, mint egy emberé? Mindezek mellett Sitaru szövege arra is rávilágít, milyen mértékben befolyásolja a gyerekkorban elsajátított nyelv és az ember által - tudatosan vagy öntudatlanul - használt szavak mindenki egyéni valóságát, az emberi fantáziát és racionalitást.
"Nyelvem határai a világom határai." - Ludwig Wittgenstein