A limonádéhajú és a faodúbarna tündérrigólány hajdani történések feledésbe merülő, szertefoszló emlékeit foltozgatják, hogy megjavítva visszaküldhessék tulajdonosaiknak. Magányukat átszövi az egymás iránti szeretet, szenvedéseik és fájdalmaik szürkeségét pedig kiszínezi a közös játék, a közös ábrándozás: a két kislány rigólétről, szabadon szárnyalásról, boldogságról álmodik. Lehet-e a közös álomból valóság? Máté Angi rendkívüli érzékenységről tanúskodó Emlékfoltozók című művének, barátságról, tündérségről, rigóságról, összetartozásról szóló meséjének színházi adaptációja a fiatalokat leginkább foglalkoztató témákra: a gondtalan gyermekévek múlására, a szülőkhöz való viszonyulás megváltozására, a függetlenséggel kecsegtető, de a felelősség terhével járó felnőttkor felvállalására reflektál. A tantermi előadás alkotói aktív játékra, közös gondolkodásra hívják elsősorban a 8-12 éves korosztályt. A Csiky Gergely Állami Magyar Színház  az előadással színházpedagógiai programját erősíti.

Sajtómegjelenések: 

„Az előadás a szeretről, a kölcsönösségről, az elfogadásról a világ furcsaságainak szemléléséről szól, varázslatos mese- és színházi nyelven. Nem bántam volna, ha a tündérrigólányok ruhája olyan lenne, mint a könyvben, a limonádéhajúé sötét, az odúbarnahajúé pont olyan, csak világos, mindkettő kicsit kislányostündéri vagy tündéreskislányos." Mészáros Ildikó, Heti Új Szó, 2024 július

Amikor egymás álmát álmodták