A Bánk bán nagy nemzeti drámánk, iskolai kötelező olvasmány, nyelve keveri az archaizáló és nyelvújítás kori elemeket. Következésképpen érdektelen, unalmas és érthetetlen. De mi van, ha kamaszkori olvasmányélményeink megcsalják az emlékezetünket? Mi van, ha az éppen 230 éve született Katona József drámája mégsem érdektelen, unalmas és érthetetlen, hanem éppen ellenkezőleg? Hiszen időről-időre újabb és újabb színházak tűzik műsorra a darabot! Van valami ebben a drámában, ami nem hagyja nyugodni az utókort – és amiért az utókor sem hagyja békében nyugodni a Bánk bánt.

Meglepően ismerősek lehetnek például korunk nézőjének a 13. században játszódó történet szereplőinek magán- és közéleti konfliktusai, társadalmi problémái: az egyik oldalon a haza, a pozícióharc, a társadalmi igazságtalanság, a másik oldalon a szerelem, a féltékenység, a család. Ezekről az – életkortól függetlenül mindannyiunk bőrére menő – kérdésekről gondolkodik a Kabóca Bábszínház, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Veszprémi Petőfi Színház közös Bánk bán-előadása, Szabó Borbála izgalmas, mai „fordításában”.