Előadások

Home / Előadások

Henrik Ibsen
Hedda Gabler

Henrik Ibsen nőalakjai vágyják a szabadságot, és mindent felégetve maguk körül kíméletlenül kiszakítják magukat a középszerűség és látszat posványából. Ehhez hasonlóan Hedda Gabler sem tűri a képmutatást és álszentséget maga körül, mégis ugyanannyira gyáva és hazug, ahogy az általa megvetett társadalom. Mégsem képes kilépni az eszményített apja által képviselt illúzióvilágból, amiért, akár a saját életét is feláldozza.

Tom Dugdale amerikai rendező többszörösen visszatérő alkotó románia magyar színházakban. A rendező klasszikus szövegek gondol újra, és állít színpadra, majd szabadon kísérletezik új színházi formákkal.

Thomas Vinterberg - Mogens Rukov
A kommuna

Házukat társadalmi oázissá alakítva, Anna és Erik, lemond a magántulajdonról, hogy öt idegennel együtt a teljes egyenlőség jegyében kommunaként éljenek tovább. A kezdeti idill azonban hamar véget ér, miután Erik beleszeret a jóval fiatalabb Emmába és felveti, hogy a lány kis közösségük tagjává váljon. Vajon maradhat-e minden a régiben? A lakók hogyan viszonyulnak a jövevényhez? Végül kinek kell távoznia?

„A magány és elszigeteltség korában úgy érezhetjük, hogy a kommunában való lét számos előnye hiányzik napjainkból, mégis a sok pozitívum mellett felsejlik az érem másik oldala, tele hibákkal – mind az emberi, mind a családi kapcsolatok hanyatlása és az életformával járó előreláthatatlan, néhol traumatizáló következmények. Mégis A kommuna ingerekkel teli képet fest le a XXI. század családjáról és a kortárs társadalom működéséről.” (Radu-Alexandru Nica)

Thomas Vinterberg a többszörösen díjazott A vadászat, Születésnap és A kommuna filmek alkotója, Lars von Trierrel együtt azon rendezőgenerációnak tagja, amely, megszabadítva a filmkészítést a speciális effektusoktól és a technikai megoldásoktól, 1995-ben elindítja a máig meghatározó Dogma ’95 mozgalmat.
 
Az előadás a Nordiska ApS és a Mayer-Szilágyi Színházi Ügynökség, Budapest engedélyével jött létre.

Az előadás időtartama: 1 óra 45 perc

Az előadást 14 éven felülieknek ajánljuk.

Jordi Galceran
Burundanga, avagy a maszk, a baszk meg a cucc

Két egyetemista lány, egy informatikus, egy baszk, egy nem várt terhesség, egy elfeledett nagytőkés nagybácsi, némi elrontott szardellaszósz és egy nemzetközi terrorszervezet. Valaki igazságszérumot itat barátjával, csakhogy az igazságra már nincs felkészülve.

Jordi Garcelan kortárs katalán drámaíró és műfordító színművei valós időben, egyetlen helyszínen játszódnak, lehengerlő humorral, miközben alig észrevehetően társadalmi kérdéseket kínálnak megvitatásra. Legismertebb drámája, a többszörösen díjazott A Grönholm-módszer – nemzetközi sikere mellett – az elmúlt években több hazai magyar és román nyelvű színház repertoárjában is feltűnt.

“Nem tudtam róla, és kész. Honnan kellett volna tudnom, ha egyszer nem mondta? Manel egy irodában dolgozik, számítógépeket javít, az anyja egy asszonykórusban énekel, ő szombatonként teremfocizik, szerinted ilyen egy terrorista élete?”

Az előadást 14 éven felüli nézőinknek ajánljuk!

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának közös produkciója.

Bartis Attila
Romlás

Szerelem és halál két kiapadhatatlan forrása a művészetnek. De mégis mit jelent a szerelem és mit jelent a halál? Milyen mértékben helyettesítheti a művészet az életet? Az ember létezésének tud egyértelmű lenyomataként szolgálni az, ami a munkásságából fennmaradt?

A marosvásárhelyi születésű Bartis Attila kortárs magyar író az elmúlt években nemcsak regényeinek (A nyugalom, A séta, A vége), hanem drámáinak köszönhetően (melyekből jómaga is rendezett előadást) vált a kortárs magyar irodalom megkerülhetetlen alkotójává. Romlás (2005) című drámájában a szerelem és élet kikerülhetetlen visszáságait vizsgálva kérdőjelezi meg a Művészet, az Egó, az Önzés és a Szeretet egyértelműen bonyolult fogalmait.

Alan Alexander Milne
Micimackó

Róbert Gida barátai, a varázslatos, nagybetűs Erdő szeretetre méltó figurái többnyire derűsen és dudorászva élik mindennapjaikat. Az Erdő rendjét azonban olykor rendkívüli események bolygatják meg. Micimackót ki kell húzni a pácból, mert degeszre ette magát. Új, a többiek szemében gyanús alakok érkeznek az Erdőbe. A szereplők elindulnak felfedezni az Északi-sarkot, holott fogalmuk sincs, mi fán terem az ilyesmi. Tigris nem tud megreggelizni, mert senki sem tudja, hogy mit esznek a tigrisek.

Felhívjuk mindenki figyelmét: az előadás alatt az is megtörténhet, hogy a nézők Elefánttal vagy Menyéttel találkoznak. (Vagy kettővel, ha a Menyét magával hozta a menyét.)

A sajátságos humorú előadás az egész család számára – kicsiknek és nagyoknak – kellemes kikapcsolódást ígér, és számos újdonságot (például eddig nem hallott dalokat) tartogat azok számára is, akik már ismerik korábbról az Erdő lakóit.

mágikus valóság Forgách András 12 nő voltam című műve nyomán
Apró kozmikus félreértés

Éreztük már azt, hogy a családunkban, vagy a párkapcsolatunkban csak püffedünk és hízunk, egy másik férfi, vagy nő mellett pedig csonttá soványodunk? Mit szólnánk huszonöt kiló pluszhoz vagy mínuszhoz egyetlen repülőút alatt?

Ismerős, hogy híres énekesnek készülünk, és azon kapjuk magunkat, hogy átmenetileg a Brassó-Budapest büfékocsijában áruljuk a lejárt húst?

Miért ébred elfojthatatlan vágy bennünk valaki olyan iránt, aki cseppet sem a zsánerünk, ráadásul áthidalhatatlan kulturális távolságban él, például az északi sarkon?

Hogyan szeretkeznénk, ha űrhajósok lennénk, a súlytalanság állapotában?

 

[SÓ MASZK GÓ ON]

65 év!
Tisztes öregkor ez, vagy az örök ifjúság egyik lépcsőfoka?
A Színház vonatkozásában mindenképpen az utóbbi! Mert akárhány évet is tud maga mögött, a SÓ MASZK GÓ ON rendületlenül… és még unokáink is fogják látni!
A cél időközben nem változott: minőségi előadásokkal válaszolni a kor kérdéseire!
A 65 éves évforduló csak egy megálló. Visszapillantunk az elmúltakra, emlékezünk az előttünk járók sikereire és a magunkéira is, hisz minden korszakban a közönség szeretete és a szakma elismerése volt az a két motiváló erő, amely miatt túléltünk, folytattuk, nem adtuk fel!
Tekintsünk hát eleinkre és magunkra is szeretettel, öniróniával, mókásan ebben a kétórányi időutazásban.
(Szász Enikő rendező)   



 

Matei Vișniec
Kenyérrel a zsebben

Kiss Attila és Molnos András Csaba előadása.
 


A SÉTABOTOS FÉRFI:  A megbotránkozás mérhetetlen képességével bír, agresszív, manipulatív, kétszínű, makacs, kissé gyáva, kissé ijedős, hajlamos könnyen elkeseredni azoktól a problémáktól, amelyeket nem bír megoldani, hű a saját korlátaihoz, gyanakvó, tökéletes alkat a végzet áldozatának szerepére, de jobb szeretne ő lenni a bakó.

 

 

Hans Christian Andersen nyomán
A Hókirálynő

Edgar és Gerda születésük óta barátok, de egy hirtelen jött szélvihar messzire repíti őket egymástól. Edgár a Hókirálynő palotájában találja magát fagyott szívvel a messzi északon, Gerda pedig félelmet nem ismerve a fiú megmentésére indul. Útját érdekes lények keresztezik, kik hol segítik, hol hátráltatják küldetése teljesítésében, de Edgár iránt érzett szeretete mindig erőt ad, hogy ne rettenjen meg az újabb és újabb akadályok előtt.

Hans Christian Andersen újragondolt klasszikusa a temesvári színpadon édesbús tanmesévé válik, mely segít oldalt választani kicsiknek és nagyoknak a szív és az ész örök vitájában. 

Az előadás időtartama: 1 óra 15 perc

Az előadást 7 éven felülieknek ajánljuk.

Patrick Ellsworth
Táncos a sötétben

Az igazságszolgáltatási rendszer tökéletlenségét, és az ebből adódó tévedéseket csak az isteni, tökéletes igazságszolgáltatásba vetett hit képes ellensúlyozni. De mi van akkor, ha az immanens rend is tévedhet?  Selma európai bevándorló, a musical szerelmese, aki a 60-as évek Amerikájában esik áldozatául a földi és égi igazságügyi rendszernek egyaránt. Szerető anya, jó barát, örök álmodozó. Selma egy romlott, érdekhajhász, pénzközpontú rendszer és az amerikai pszeudo-demokrácia áldozata. A musical formai eszközeit használva, az előadás az igazságszolgáltatási rendszer tévedhetetlenségét, az amerikai álmot és emberségünk határait helyezi górcső alá.

Jörg Graser
Rabenthal

 

 
Egy akvárium üvegfalai mögül figyelnek saját ösztöneink. Valahol egy dekadens burzsoázia abszurditása és a fullasztó testiség diszkrét bája között félúton. Egy halszakács, egy pincér, egy unatkozó vendég és felesége különös és kegyetlen játszmába kezdenek. „Néha megkérdezem magamtól, hogy kevésbé lennél-e kegyetlen velem, ha kevésbé tudnálak szeretni.”

Forbidden Books

Magyar nyelvű fordítás: Adorjáni Panna

Román nyelvű fordítás: Oana Hodade


Koproducerek:

TESZT, temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

Temps d'Images Fesztivál, kolozsvári Colectiv A Egyesület

Instytut Adama Mickiewicza/Adam Mickiewicz Institute, Lengyelország

Ecsetgyár, Kolozsvár

 

Partnerek:

Universal Pleasure Factory

 

Külön köszönet a következő személyeknek:

Adorjáni Panna és családja

Arni

Bhkata

Catinca Drăgănescu

Marta Keil

Gzregorz Reske

Michał Rogulski

Sandra Bullock





Ha nekiállunk a ma nyelvére lefordítani a második évezred Kelet-Európájának Hubba Bubba-illatú tinédzser-nosztalgiáját, az eredmény olyan lesz, mint egy olcsó, de pazar IKEA-s bútorokkal berendezett diáklakás. Hát jó, akkor legyen ez a megélt vagy elképzelt múltunk és jelenünk. A miénk és az Önöké. A Forbidden Books elbukott kísérleteinket ünnepli: azt, ahogyan saját jelentéktelenségünket értelemmel igyekszünk felruházni ebben az egyszerre elszigetelt és virális világban. Bár pimasznak tűnünk, mi azért mégis bizakodva keressük a valódi költészetet az iróniát követő időkben.

Görgey Gábor
Wiener Walzer

Vannak pillanatok, amikor nem lehet nem dönteni. Ezekben a helyzetekben azonban a jó döntés ritkán a helyes is. Ilyenkor mérlegre kerül emberi minőségünk. Milyen mértékben vagyunk képesek felelősséget vállalni saját tetteinkért? És milyen messzire megyünk el, ha az érdekeink úgy kívánják? Mert hiába vagyunk ártatlanok, ha a körülmények nem minket igazolnak.

Ebben a játszmában nem az a kérdés, hogy ki a bűnös, hanem az, hogy végső soron ki tud megmaradni ártatlannak?

Heinrich von Kleist nyomán
O. márkiné

A budapesti Trojka Színházi Társulás az elmúlt négy évben olyan újfajta színházi formákat keresett, melyek az előadásban fizikai és mozgásszínházi elemeket is megengednek. Kleist novellájának színpadi adaptációja az eredeti szöveg narratíváját követi. A három jelenet három különböző idősíkot is magába foglal, nem feltétlenül az események lineáris sorrendjét követve. A történet a hős, ez esetben a hősnő nézőpontját követi: egy ártatlan, megerőszakolt nő perspektíváján keresztül ismerjük meg a történéseket, azok következményeit, valamint a környező világot. A történet szereplőit három színész játssza, de a megformált karakterek kiosztása logikus mintát követ, melynek alapja egyrészt az egyes karakterek hasonlósága, másrészt a főhőshöz való viszonyuk. 
 

Heinrich von Kleist: O. márkiné története a teljes kiszolgáltatottság metaforája. Ocsmány, szentimentális és abszurd egyszerre. Elalélt állapotban megerőszakolja az a férfi, aki előzőleg kimenti öt erőszakoskodó férfi karjaiból egy erőd elfoglalása során. Hónapokkal később a nő ráébred arra, hogy gyermeket vár, mire a családja kitagadja, hiszen bár várandós, de nem tudja megindokolni, hogyan esett teherbe. Ezek után felad egy hirdetést, hogy jelentkezzen az a személy, akitől gyermeket vár. 

(Szász Hanna, dramaturg)
 

 

EXIT


Gazdasági bevándorlókat zárnak egy használaton kívüli színházépületbe valahol Nagy-Britanniában. Különböző kelet-európai országokból érkeztek: egyszerre szeretnének kijutni valahonnan, és bejutni valahová. A kintiek azt ígérték, hogy minden elrendeződik majd, addig nincs más dolguk: várniuk kell. Hét fejezeten keresztül vizsgáljuk ezt a végtelennek tűnő várakozást. A laboratóriumi helyzet kiválóan alkalmas az önvizsgálatra. Rólunk van szó, keletiekről, balkániakról: a kivándorló bevándorlókról. Mit gondolunk a reflexeinkről, a szokásainkról, az örökölt és tanult viselkedési mintáinkról, a bizalmatlanságunkról, az előítéleteinkről, a félelmeinkről és a vágyainkról?

Egyforma emberek vagyunk, mind szeretetre és biztonságra vágyunk. De a vágyaink felé vezető utak nagyon különbözőek lehetnek. Hogyan viseljük a bezártságot? Hogyan formálódik egy közösség? Hogyan bontunk le régi viszonyokat, hogy a helyükre újakat építsünk? Hogyan fogalmazzuk újra a céljainkat? Mit teszünk meg, mit áldozunk föl a túlélésért? Ezek a kérdések különösen érdekesek a magyar-román-szerb vonatkozásban. Milyen emlékek és berögződések határozzák meg ezt a viszonyt? Illetve hogyan írja fölül az etnikai-kulturális különbségeket egy válsághelyzet?

Magyar, román, szerb és angol nyelvű előadás magyar, román és angol fordítással





Frank Wedekind
A tavasz ébredése

„Egy pár gyerek sorsa ez a darab, lazán összefüggő sorsok lazán egymáshoz fűzött jelenetekben. Nem értik ezeket a gyötrelmeket a felnőttek - akik pedig átestek ugyanezeken a szenvedéseken -, nem segít a jóindulat, tehetetlen a megérteni akaró intelligencia. Végül minden szülő egyformán tanácstalanul és kétségbeesve áll, ha bekövetkezett a katasztrófa. És hogy kinél s mikor következik be az értelmetlen iskola járma alatt nyögő, felébredt ösztöneiket szégyellő, tőlük félő és mégis általuk vezetett gyerekek közül, az egészen a véletlen dolga. Sem a jó, sem a rossz nevelés nem segít itt semmin. (...) Olyan az élet, mint egy nagy cirkusz, csakhogy mindenki rettentően komolyan végzi a maga kacagtató clown-produkcióit, és mindegyik mutatvány egyúttal halálugrás is." Lukács György

Az oldalunk sütiket használ!


Weboldalunk a felhasználói élmény fokozása, illetve a biztonságos és optimális böngészés érdekében sütiket használ. Leírásuk és a süti használati politikája itt tekinthető meg.

Kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat is!

Süti választás