Előadások

A IV. Henrik története 20 évvel a színpadi események előtt kezdődik, amikor egy fiatal arisztokrata – színész hajlamának engedve – egy jelmezes lovas felvonuláson balesetet szenved. Másnap abban a tévképzetben tér magához, hogy ő IV. Henrik, a középkori német- római császár, aki egész életében viszályban állt a pápával és akihez a legendás Canossa-járás is köthető. Megőrült vagy csak szerepet játszik? És ha őrült, akkor a környezete miért tart vele ebben az őrületben? Ha pedig játék csupán, hogy lehet ennyire valószerű? Egyáltalán honnan tudjuk, meddig tart a normalitás és hol kezdődik a téboly?

Henrik Ibsen nőalakjai vágyják a szabadságot, és mindent felégetve maguk körül kíméletlenül kiszakítják magukat a középszerűség és látszat posványából. Ehhez hasonlóan Hedda Gabler sem tűri a képmutatást és álszentséget maga körül, mégis ugyanannyira gyáva és hazug, ahogy az általa megvetett társadalom. Mégsem képes kilépni az eszményített apja által képviselt illúzióvilágból, amiért, akár a saját életét is feláldozza.

Tom Dugdale amerikai rendező többszörösen visszatérő alkotó románia magyar színházakban. A rendező klasszikus szövegek gondol újra, és állít színpadra, majd szabadon kísérletezik új színházi formákkal.

Éreztük már azt, hogy a családunkban, vagy a párkapcsolatunkban csak püffedünk és hízunk, egy másik férfi, vagy nő mellett pedig csonttá soványodunk? Mit szólnánk huszonöt kiló pluszhoz vagy mínuszhoz egyetlen repülőút alatt?

Ismerős, hogy híres énekesnek készülünk, és azon kapjuk magunkat, hogy átmenetileg a Brassó-Budapest büfékocsijában áruljuk a lejárt húst?

Miért ébred elfojthatatlan vágy bennünk valaki olyan iránt, aki cseppet sem a zsánerünk, ráadásul áthidalhatatlan kulturális távolságban él, például az északi sarkon?

Hogyan szeretkeznénk, ha űrhajósok lennénk, a súlytalanság állapotában?

 

A SÉTABOTOS FÉRFI:  A megbotránkozás mérhetetlen képességével bír, agresszív, manipulatív, kétszínű, makacs, kissé gyáva, kissé ijedős, hajlamos könnyen elkeseredni azoktól a problémáktól, amelyeket nem bír megoldani, hű a saját korlátaihoz, gyanakvó, tökéletes alkat a végzet áldozatának szerepére, de jobb szeretne ő lenni a bakó.

Az igazságszolgáltatási rendszer tökéletlenségét, és az ebből adódó tévedéseket csak az isteni, tökéletes igazságszolgáltatásba vetett hit képes ellensúlyozni. De mi van akkor, ha az immanens rend is tévedhet?  Selma európai bevándorló, a musical szerelmese, aki a 60-as évek Amerikájában esik áldozatául a földi és égi igazságügyi rendszernek egyaránt. Szerető anya, jó barát, örök álmodozó. Selma egy romlott, érdekhajhász, pénzközpontú rendszer és az amerikai pszeudo-demokrácia áldozata. A musical formai eszközeit használva, az előadás az igazságszolgáltatási rendszer tévedhetetlenségét, az amerikai álmot és emberségünk határait helyezi górcső alá.

Román nyelvű fordítás: Oana Hodade

Koproducerek:

TESZT, temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

Temps d'Images Fesztivál, kolozsvári Colectiv A Egyesület

Instytut Adama Mickiewicza/Adam Mickiewicz Institute, Lengyelország

Ecsetgyár, Kolozsvár

Partnerek:

Universal Pleasure Factory

Külön köszönet a következő személyeknek:

Adorjáni Panna és családja

Arni

Bhkata

Catinca Drăgănescu

Marta Keil

Gzregorz Reske

Michał Rogulski

Sandra Bullock

Ha nekiállunk a ma nyelvére lefordítani a második évezred Kelet-Európájának Hubba Bubba-illatú tinédzser-nosztalgiáját, az eredmény olyan lesz, mint egy olcsó, de pazar IKEA-s bútorokkal berendezett diáklakás. Hát jó, akkor legyen ez a megélt vagy elképzelt múltunk és jelenünk. A miénk és az Önöké. A Forbidden Books elbukott kísérleteinket ünnepli: azt, ahogyan saját jelentéktelenségünket értelemmel igyekszünk felruházni ebben az egyszerre elszigetelt és virális világban. Bár pimasznak tűnünk, mi azért mégis bizakodva keressük a valódi költészetet az iróniát követő időkben.

Vannak pillanatok, amikor nem lehet nem dönteni. Ezekben a helyzetekben azonban a jó döntés ritkán a helyes is. Ilyenkor mérlegre kerül emberi minőségünk. Milyen mértékben vagyunk képesek felelősséget vállalni saját tetteinkért? És milyen messzire megyünk el, ha az érdekeink úgy kívánják? Mert hiába vagyunk ártatlanok, ha a körülmények nem minket igazolnak.

Ebben a játszmában nem az a kérdés, hogy ki a bűnös, hanem az, hogy végső soron ki tud megmaradni ártatlannak?

A budapesti Trojka Színházi Társulás az elmúlt négy évben olyan újfajta színházi formákat keresett, melyek az előadásban fizikai és mozgásszínházi elemeket is megengednek. Kleist novellájának színpadi adaptációja az eredeti szöveg narratíváját követi. A három jelenet három különböző idősíkot is magába foglal, nem feltétlenül az események lineáris sorrendjét követve. A történet a hős, ez esetben a hősnő nézőpontját követi: egy ártatlan, megerőszakolt nő perspektíváján keresztül ismerjük meg a történéseket, azok következményeit, valamint a környező világot. A történet szereplőit három színész játssza, de a megformált karakterek kiosztása logikus mintát követ, melynek alapja egyrészt az egyes karakterek hasonlósága, másrészt a főhőshöz való viszonyuk. 
 

Heinrich von Kleist: O. márkiné története a teljes kiszolgáltatottság metaforája. Ocsmány, szentimentális és abszurd egyszerre. Elalélt állapotban megerőszakolja az a férfi, aki előzőleg kimenti öt erőszakoskodó férfi karjaiból egy erőd elfoglalása során. Hónapokkal később a nő ráébred arra, hogy gyermeket vár, mire a családja kitagadja, hiszen bár várandós, de nem tudja megindokolni, hogyan esett teherbe. Ezek után felad egy hirdetést, hogy jelentkezzen az a személy, akitől gyermeket vár. 

(Szász Hanna, dramaturg)