Előadások
Tuncer CücenoğluLavina
Még ezt elmondom, aztán megyek...
Levko Esztella és Magyari Etelka előadása finom mozdulatokkal bogozza a szálakat az elmúlás, az elengedés, az elfogadás körül. Nem keres válaszokat, de kérdez, aláhúz és felkiált. Közel hozza és idézőjelbe teszi mindazt, amiről nem, vagy csak alig beszélünk. Nem ítél, csak felmutat. A törékenységet, a mozdulatok és a szavak visszavonhatatlanságát, az élet teljességét, mely mindig önmagába fordul vissza. Teret és időt nyit azoknak a dolgoknak az elmesélésére, amiket még el kellene mondani, mielőtt elmegyünk…
Piroska
A zenefelvételt Válik László készítette.
Trombita - Meggyes Ádám
Hegedű - Tijana Stanković
Cselló - Márkos Albert
Nagybőgő - Ajtai Péter
Harmónika - Móser Ádám
Dob, brácsa - Porteleki Áron
Liviu LucaciVértestvérek
Magyar
A nemzeti identitás mint alapvető identitás kapcsán, bárhogy is próbáljuk azt mélyebb, másféle jellemzőkkel körülírni vagy megfogalmazni, végül is arra jutunk, hogy nyelvi identitásként határozzuk meg. Szinte ez az egyetlen konkrétum. A kisebbségben élő embereket meghatározza a saját kisebbségi, illetve a többségi közösség, és nem utolsósorban az úgynevezett anyaország közössége. Ők nem lehetnek mások, hiszen minden irányból folyamatosan és fokozottan terhelik azzal, amik. A megkülönböztetés miatt és kötelességtudatból minduntalan szembesülni kényszerülnek a számukra kirendelt azonossággal mind a többségi nemzet részéről, mind pedig a saját kisebbségi közösség részéről. A kisebbségi nem lehet más. És emiatt a paradoxon miatt lesz mégis más. Ő valójában a másság metaforája. Sem ide, sem oda nem tartozik. Nincs saját hazája. De van saját, ám nehezen körülírható önazonossága arról, hogy ő más. Ugyanakkor egyszerre szemléli kisebbrendűségi és felsőbbrendűségi komplexusán keresztül a világot. Alárendelt, és mégis felülről néz. Azt akarja, hogy elfogadják, és azt, hogy más lehessen. Úgy is, mint ahogyan nemzeti identitásában lett más, és úgy is, mint azok, aki megengedhetik maguknak a másság luxusát.
Tulajdonképpen már sokadszorra mondjuk el, hogy miben vagyunk mások, hogy miben hasonlítunk, és már-már blaszfémikusan toljuk elétek azt, amit igaznak gondolunk rólatok és magunkról. A sztereotípiák, a nagy igazságok, a kritikák, a politikai illetve társadalmi felelősség hiánya, kudarca vagy győzelme most és itt nem több, mint inspiráció, nem fontosabb annál a mondanivalónál, ami megtagadja a beszélt, a nemzeti értelemben behatárolt nyelvet. Ha ezt magyarul nem értik, értik majd másként. Magyarul különben is csak a magyarok értenek. Nem érdekel, mi az, ami közös bennünk, vagy mi az, ami megkülönböztet. A nyelv végül is nem a nemzeti tartalmak közlésére rendeltetett, sokkal inkább egyetemes tartalmak megszólaltatására, az egyetemes emberi kifejezésére. Végül is, erről szól ez az előadás. Egy emberi nyelvről. Egy emberi, színházi nyelvről. Ez a színházi történés a nyelv előtti és utáni állapotban létezik, és ez a nyelv esztétikumként, költészetként igaz. Nem akar szavakkal mesélni, sem elmesélhető lenni. A beszélt nyelvet megtagadja, szembeszáll vele. Miért?
Márai SándorBéke Ithakában
Miről is szól Márai Sándor Béke Ithakában című regénye? Egyrészt a mítoszok legendás szereplőinek – Odüsszeusznak, Pénelopénak, Menelaosznak, Helénának a történetét meséli el. De szól a kereszténységről, a kommunizmusról, a demokráciáról, s a szabad akaratról is. Történet a mítoszokról és azok üzenetéről. A Béke Ithakában egy dekadens világgal szembesít minket, mely egy lépésre áll a széteséstől. Az ördögi istenek, az elfelejtett hősök világa ez, s ez a világ megállíthatatlanul hanyatlik. A Béke Ithakában jövője a mi jelenünk, a mi valóságunk a maga jó és rossz tulajdonságaival. A Béke Ithakában története bár az antik világban játszódik, és a huszadik század második felében íródott, csupán egy lépésre van a huszonegyedik századtól.
Fedor Šili
Radu AfrimA néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve
Le kellene mondanom a színészekről. Fel kellene építenem egy őrült történetet a nézőkkel!
De hogyan érhetném el azt, hogy a nézők transzban cselekedjenek? Hogy a legmagasabb hőfokon égve éljenek meg másfél órát az életükből? Egy rendkívüli, túlpörgetett, gátlások, tabuk és előítéletek nélküli kilencven percet? Hogyan hitethetném el a nézőkkel, hogy az ő életük is lehet épp oly varázslatos és kiszámíthatatlan, akár egy jól megírt színdarab, ami évszázadokat él túl, olyan könnyedséggel, mint ahogy egy nőstényoroszlán sétál át egy rózsaszínű flamingókkal teli szavannán? Hogyan érhetném el, hogy a nézők teljesen figyelmen kívül hagyják mindazt, ami a színpadon történik, és ezáltal ők maguk váljanak a világ közepévé másfél óra erejéig, ott, a nézőtéren!
Shake KvartettHúzd rá!
Kosztolányi Dezső szerint arról a magyarról, aki azzal dicsekszik, hogy ő bizony egy nótát sem ismer, mindig kiderül, hogy legalább annyit tud, mint bárki más.
A magyar nóta több kultúrának, ízlésnek, zenei nyelvnek és kornak a találkozásából született műfaj. A bécsi szalonzene, a népzene, a cigányzene és klezmer keveredéséből létrejött, egyedi és összetéveszthetetlen zenei világ, melyet sokan épp kevertsége miatt nem tartottak igazi magyar kultúr-kincsnek. De ez a műfaj nem csak kialakulásának földrajzi és társadalmi okai miatt válhatott igazi hungarikummá. A nóta évtizedek óta a magyar ember lelkületének, magyarságának és eszenciájának dalba foglalása.
Gerome Ragni – James Rado – Galt MacDermotHair
Vaszilij SzigarjevGuppi
Via Negativa – Csiky Gergely Állami Magyar Színház – TESZT – MASZK Egyesület – THEALTER – Kosztolányi Dezső Színház – DESIRÉ – Infant (RO, HU, SRB, SLO)Manipulációk
Kegyetlen játék azzal tesztelni valaki hitét, hogy megkéred, ölje meg a fiát. Ábrahám kész volt meghozni az áldozatot, bízott ISTEN akaratában és ezért megkapta méltó jutalmát. Manapság teljes nemzeti gazdaságokat áldozunk fel, azok pedig hatalmas árat fizetnek holmi képzeletbeli piac bizalmának visszanyeréséért. A játék ugyanaz. A vallás a kapitalizmus, a tőkéhez pedig bizalom és engedelmesség szükséges. Mi pedig reméljük, hogy majd megkapjuk a jutalmunkat. Bár a volt magyar miniszterelnök nyilvánosan kijelentette, hogy a kormánya „elkúrta, nem kicsit, hanem nagyon”, a soron következő választásokig mégis sikerült visszanyernie az EMBEREK bizalmát. A bizalom egyszerre racionális és irracionális, tudatos és tudattalan, hajlandó és hajthatatlan.
Mindannyian a bizalommal kereskedünk, tárgyalunk, manipulálunk. Nincsenek ártatlan áldozatok – mindenki tudja, mire megy ki a játék. A bizalom a félelem, bizonytalanság, kétség legjobb fegyvere. A bizalom a hatalom hajtóereje. És itt kezdődik a manipuláció. Ha nincs bizalom, nincs kereskedelem sem, nincsenek bankárok, nincsenek politikusok, nincs demokrácia, nincs szeretet, nincs Isten. NINCS SEMMI. A bizalom nem választás kérdése. A bizalom szükséglet.
A rendező Bojan Jablanovec és a magyarországi, szerbiai és romániai színészek először 2015 januárjában találkoztak, és már akkor szembe találták magukat a bizalom kérdésével. Az előadás képek és szituációk sora, amelyek a bizalom manipulálásáról szólnak. A bizalom kérdésekkel teli fal, amelyet nem lehet racionális válaszokkal áttörni. A bizalom a kés két táncos között. A bizalom a füst a szemekben. A bizalom az a virág, amiről nem tudjuk, hogy hogyan kell öntözni. A bizalom rágógumi – amikor elveszíti az ízét, kiköpöd és újat veszel be. A bizalomnak csak akkor van értelme, ha állandóan teszteled. A bizalom játék. Ősrégi játék.
Bojan Jablanovec (1961) szlovén színházrendező, a Via Negativa alapítója és művészeti vezetője. A ljubljanai Színművészeti Egyetemen végzett, majd 1993 és 1999 között számos szlovéniai színházban rendezett. 1999-ben úgy döntött, felhagy a kőszínházi rendezéssel, és idejét a színházi kutatásnak szenteli. 2002-ben alakította meg a Via Negativa társulatát, amely alapjában véve különböző szlovén és nemzetközi előadók (színészek, táncosok, zenészek) kreatív és kötetlen közössége. 2012-ben emellett létrehoztaa VN Lab-et, egy kortárs előadóművészeti laboratóriumot, amely workshop jelleggel fogadja a fiatal, nyitott, színpadi jelenlétüket és alkotói tehetségüket továbbfejleszteni kívánó előadóművészeket a világ minden tájáról.
A 2002-ben Ljubljanában létrehozott Via Negativa kutatói, fejlesztői és produkciós előadóművészeti platform. Célja előadói stratégiák kigondolása és feltárása, illetve etikailag és az élőség szempontjából jellegzetes performatív gyakorlatok, folyamatok és műfajok kutatása. A VN a performativitásnak szigorúan csak a legalapvetőbb elemeivel foglalkozik, többek között a nézés és játszás kapcsolatával. Ez a kapcsolat a VN elgondolása szerint nem más, mint különféle nézőpontok, elvárások, ítéletek, következtetések, felismerések, sztereotípiák és előítéletek bonyolult folyama. A VN előadásmódjában erőteljes hangsúlyt kap a saját álláspont önironikus és humoros radikalizálása és elbizonytalanítása.
John SteinbeckEgerek és emberek
Olyan történet ez, melyben a társadalmi és egyéni elmagányosodás egy kor szimbólumává válik. A valódi kommunikáció hiánya, a magunkról való közlés ellehetetlenedése, a hely és otthon keresés hiábavalóságának, a magány anatómiájának rajza.
Neil Gaiman nyománApakaland
Egy valódi családi mese, mely kalapot emel az apai bátorság, leleményesség és szeretet előtt. Az apák előtt, akik nem törődve az űrlények fenyegetéseivel, a kalózok éles kardjaival, a vulkánisten pöfögéseivel mindent megtesznek azért, hogy tejet vigyenek haza a gyerekeik reggelijéhez.
Kokan Mladenović-Góli KornéliaKoldusopera
Hisz kurva-sorsra jut lassan a fél világ,
Mindenki azt nézi, hogy adja el magát,
Elkurvul mindenki, kik leszünk akkor mi?
Kik vagyunk mi?Részlet az előadás szövegéből
Neil LaButeValami csajok, avagy egyszeröt
Amikor már megvan minden. Felfele ívelő karrier, csodaszép menyasszony és egy mesés jövő ígérete, hirtelen az az érzésünk támad, hogy elfelejtettünk valamit. Hogy valami talán lezáratlanul maradt. Tehát mit teszünk? Először is bepánikolunk. Aztán felhívjuk az összes volt barátnőnket…
Valahogy így kezdődik Guy odüsszeája, aki egy tiszta lelkiismeret reményében, újrajátssza életének és múltjának meghatározó jeleneteit. A Valami csajok, avagy egyszeröt olyan nem szokványos, „out of the box” előadás, melynek során egyetlen férfi és öt nő története elevenedik meg előttünk egy hotelszobában. Kicsit kínosan, kicsit viccesen, de tagadhatatlanul életízűen, úgy, ahogy az bármelyikünk életében valóban megtörténhetne.
Andrzej SaramonowiczTesztoszteron
Hét férfi különös, egymást átszövő történetén keresztül nyerhetnek betekintést a férfi lélek legrejtettebb titkaiba. Egymáshoz, nőkhöz, kapcsolatokhoz, szexualitáshoz és egyáltalán önmagukhoz való viszonyaik és bukásaik tükrében rajzolodnak ki ezek a nem is annyira ismeretlen figurák.