Előadások

Home / Előadások

Frank Wedekind
A tavasz ébredése

Időtartam: 2h 20'
„Egy pár gyerek sorsa ez a darab, lazán összefüggő sorsok lazán egymáshoz fűzött jelenetekben. Nem értik ezeket a gyötrelmeket a felnőttek - akik pedig átestek ugyanezeken a szenvedéseken -, nem segít a jóindulat, tehetetlen a megérteni akaró intelligencia. Végül minden szülő egyformán tanácstalanul és kétségbeesve áll, ha bekövetkezett a katasztrófa. És hogy kinél s mikor következik be az értelmetlen iskola járma alatt nyögő, felébredt ösztöneiket szégyellő, tőlük félő és mégis általuk vezetett gyerekek közül, az egészen a véletlen dolga. Sem a jó, sem a rossz nevelés nem segít itt semmin. (...) Olyan az élet, mint egy nagy cirkusz, csakhogy mindenki rettentően komolyan végzi a maga kacagtató clown-produkcióit, és mindegyik mutatvány egyúttal halálugrás is." Lukács György

Dysphoria show

Időtartam: 80 perc
 


A diszfória (dysphoria) görög eredetű szó, melynek jelentése nyugtalanág, elégedetlenség, szorongás. Ismerős, nem igaz? Manapság talán túlságosan is. A temesvári társulat ekőadása ezt a jelenséget vizsgálja. Miközben állandó kapcsolatot tart fenn a nézővel, az egyén elszigeteltségére, és a magától értetődő dolgok nem is annyira nyilvánvalóságára hívja fel a figyelmet. Mert attól, hogy valami megszokott, hétköznapi és elfogadott még közel sem jelenti azt, hogy normális. Ez az előadás a normalitás dőlésszögét vizsgálja. Arra kíváncsi, hány fok a különbség normális és abnormális között, illetve, mindarra, ami a kettő közé eső tartományba még besorolható.

 

 

Molière nyomán
A Versailles-i rögtönzés avagy a Majmos ház

Egy nagy formátumú alkotó emlékei és álmai között utazunk, melyekről legendák és dokumentumok szólnak. Nincs lineáris történet, egy visszaemlékezés közepén találjuk magunkat. De kinek a visszaemlékezése? Molière-é? A kortársaké? A miénk? Ezt a képzeletbeli utazást közösen próbáljuk meg felidézni, feltárni négy felvonáson keresztül. Mindegyik egy különálló világ. Minden évszak, minden felvonás egy előadás. Négy előadás, amely eggyé olvad. Egy emberi, egy alkotói vágy körforgása. Haláltól a születésig, születéstől a halálig.
Sényi Fanni, dramaturg

Sényi Fanni 1991-ben született Szombathelyen, majd a müncheni Ludwig-Maximilianus Egyetem és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem után a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem dramaturg képzésére nyert felvételt. Szövegíróként, dramaturgként és fordítóként is dolgozott már több magyarországi és erdélyi, magyar színháznál is. Sardar Tagirovsky rendezővel legutóbb a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban dolgoztak együtt, ahol Molière ismert komédiáját, az Úrhatnám polgárt, valamint Tamási Áron Zöld ág című műve nyomán a Zongotát állították színpadra.

Sardar Tagirovsky az oroszországi Kazany városában született 1985-ben, később innen került Magyarországra, majd Marosvásárhelyre, ahol rendező szakon folytatta tanulmányait. Fiatal kora ellenére az utóbbi két évben számos szakmai kitüntetésben részesült, az általa rendezett előadások rendszerint felbukkannak hazai és külföldi színházi fesztiválok programjában.

Rendezői munkásságát megelőzően évekig dolgozott színészként, illetve bábszínészként, részt vett több nemzetközi munkában, melyek során olyan technikákat és színészvezetési módszereket sajátított el, melyeket saját munkái során is előszeretettel használ. Az utóbbi években szinte havi rendszerességgel vezet színész tréningeket, ahol sajátságos, kollektív szerepépítésnek nevezett Mihail Csehov és a Sztanyiszlavszkij−Strasberg−módszert Meyerhold biomechanikájával ötvöző technikát alkalmaz. Az általa rendezett előadásokban is nagymértékben fellelhetőek ennek a módszernek a nyomai.

Shakespeare, Sonnet 66

Időtartam: 80 perc
Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:

Az érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet


És Becsületet rút gyanú aláz
És szűz Erényt a gaz tiporni kész
És Tökéletest korcs utód gyaláz
És Érc-erőt ront béna vezetés


És Észre láncot doktor Balga vet
És Hatalom előtt néma a Szó
És Egyszerű kap Együgyű nevet
És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.


Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:
Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!

(Szabó Lőrinc fordítása)

A végjáték

Időtartam: 1h 45'
Egy régi, fényes, dicső múlt hátrahagyott kísértetei. Négy, otthon és munka nélkül maradt színész groteszk elégiája, akik számára az egyetlen elfogadható idősík a múlt, az egyetlen elviselhető valóság a saját emlékeik. Szívbe markolóan őszinte vallomás arról, hogy a színész is csak ember, épp úgy fél, örül, hisz, káromkodik és szeret, mint akárki más. És nem utolsó sorban, épp úgy tud nevetni önmagán. Önirónikus hattyúdal négy hangra. A végjáték...

Tuncer Cücenoğlu
Lavina

Időtartam: 1h 20'
Lehet-e szabályozni az emberi élet minden aspektusát? És egyáltalán élet-e az, ahol már „a szülés is csak egy kézlegyintés”? Ott, ahol a legkisebb zaj is a halált jelentheti, a hófödte hegyek végeláthatatlansága, a lavinák és a halál állandó fenyegetése olyan szabályok bevezetését tette nélkülözhetetlenné, mely hosszútávon magát az életet lehetetlenítik el. Kilenc hónap némaság, majd három hónap ünnep, zaj, élet. Egy olyan világban, ahol mindent a veszély állandó fenyegetése hat át, melynek minden mozzanatát a félelemből fakadó irracionalitás határozza meg, van-e joga az új életnek, saját igazához?

Még ezt elmondom, aztán megyek...

Időtartam: 50'
Egy név. Két évszám és egy kötőjel. Mintha ezzel mindent el lehetne mondani. Hogy hogyan élt, milyen ember volt, hogy szerette-e a csokoládét vagy, hogy mi volt a kedvenc színe. Hogy hányszor sírt örömében és hányszor, mert szomorú volt. Hogy volt-e igazán szerelmes… Hogy mit gondolt életről és halálról…

Levko Esztella és Magyari Etelka előadása finom mozdulatokkal bogozza a szálakat az elmúlás, az elengedés, az elfogadás körül. Nem keres válaszokat, de kérdez, aláhúz és felkiált. Közel hozza és idézőjelbe teszi mindazt, amiről nem, vagy csak alig beszélünk. Nem ítél, csak felmutat. A törékenységet, a mozdulatok és a szavak visszavonhatatlanságát, az élet teljességét, mely mindig önmagába fordul vissza. Teret és időt nyit azoknak a dolgoknak az elmesélésére, amiket még el kellene mondani, mielőtt elmegyünk…

Piroska

Időtartam: 50'
Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer egy kislány. És ennek a kislánynak a története a meseirodalom egyik legismertebb kalandjává vált. A Piroska nem egyszerűen a Grimm testvérek híres meséjének temesvári változata.  A Piroska zenetörténeti utazás Haendel-től a gyermekdalok feldolgozásáig és vissza.  Sosztakovics, Sztravinszkij, Prokofijev, Saint-Saëns, Ravel, Debussy, Schubert, Beethoven, Dvořák, Haendel, Bartók idézetei csendülnek fel és fonódnak eggyé a kislány, a farkas, a nagymama és a vadász történetével. Bábelőadás a legkisebbeknek és a legnagyobbaknak, a mese és a zene szerelmeseinek egyaránt.


A zenefelvételt Válik László készítette.
Trombita - Meggyes Ádám
Hegedű - Tijana Stanković
Cselló - Márkos Albert
Nagybőgő - Ajtai Péter
Harmónika - Móser Ádám
Dob, brácsa - Porteleki Áron

Liviu Lucaci
Vértestvérek

Az előadás a szerelemről mesél, mely kétségbeesetten küzd a múlt mindent felemésztő hatalma ellen. Vera és Luca házasság előtt álló fiatalok, akiknek jövőbeli boldogságát beárnyékolják egy rég letűnt múlt alakjai. Lehet-e jövőt remélni egy olyan kapcsolat számára, aminek minden mozzanata egy többféleképpen értelmezhető múlt fényében kerül megítélésre. Egy olyan kapcsolat számára, mely több titkot rejt, mint azt bárki is gondolná…
 
Liviu Lucaci a romániai színházi szakma egyik legsokoldalúbb alkotója. Az elmúlt években nem csak színészként, de tanárként, rendezőként és íróként is bemutatkozott már. Jelenleg a bukaresti Ion Luca Caragiale Színművészeti Egyetem oktatója és számos bukaresti színházban fellép. Vértestvérek című szövege 2011-ben jelölve volt a Romániai Színházi Szövetség, az UNITER Legjobb román nyelvű dráma díjára.

Magyar

Időtartam: 1h 20'
Koprodukció a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházzal.

A nemzeti identitás mint alapvető identitás kapcsán, bárhogy is próbáljuk azt mélyebb, másféle jellemzőkkel körülírni vagy megfogalmazni, végül is arra jutunk, hogy nyelvi identitásként határozzuk meg. Szinte ez az egyetlen konkrétum. A kisebbségben élő embereket meghatározza a saját kisebbségi, illetve a többségi közösség, és nem utolsósorban az úgynevezett anyaország közössége. Ők nem lehetnek mások, hiszen minden irányból folyamatosan és fokozottan terhelik azzal, amik. A megkülönböztetés miatt és kötelességtudatból minduntalan szembesülni kényszerülnek a számukra kirendelt azonossággal mind a többségi nemzet részéről, mind pedig a saját kisebbségi közösség részéről. A kisebbségi nem lehet más. És emiatt a paradoxon miatt lesz mégis más. Ő valójában a másság metaforája. Sem ide, sem oda nem tartozik. Nincs saját hazája. De van saját, ám nehezen körülírható önazonossága arról, hogy ő más. Ugyanakkor egyszerre szemléli kisebbrendűségi és felsőbbrendűségi komplexusán keresztül a világot. Alárendelt, és mégis felülről néz. Azt akarja, hogy elfogadják, és azt, hogy más lehessen. Úgy is, mint ahogyan nemzeti identitásában lett más, és úgy is, mint azok, aki megengedhetik maguknak a másság luxusát.

Tulajdonképpen már sokadszorra mondjuk el, hogy miben vagyunk mások, hogy miben hasonlítunk, és már-már blaszfémikusan toljuk elétek azt, amit igaznak gondolunk rólatok és magunkról. A sztereotípiák, a nagy igazságok, a kritikák, a politikai illetve társadalmi felelősség hiánya, kudarca vagy győzelme most és itt nem több, mint inspiráció, nem fontosabb annál a mondanivalónál, ami megtagadja a beszélt, a nemzeti értelemben behatárolt nyelvet. Ha ezt magyarul nem értik, értik majd másként. Magyarul különben is csak a magyarok értenek. Nem érdekel, mi az, ami közös bennünk, vagy mi az, ami megkülönböztet. A nyelv végül is nem a nemzeti tartalmak közlésére rendeltetett, sokkal inkább egyetemes tartalmak megszólaltatására, az egyetemes emberi kifejezésére. Végül is, erről szól ez az előadás. Egy emberi nyelvről. Egy emberi, színházi nyelvről. Ez a színházi történés a nyelv előtti és utáni állapotban létezik, és ez a nyelv esztétikumként, költészetként igaz. Nem akar szavakkal mesélni, sem elmesélhető lenni. A beszélt nyelvet megtagadja, szembeszáll vele. Miért?

Márai Sándor
Béke Ithakában

Miről is szól Márai Sándor Béke Ithakában című regénye? Egyrészt a mítoszok legendás szereplőinek – Odüsszeusznak, Pénelopénak, Menelaosznak, Helénának a történetét meséli el. De szól a kereszténységről, a kommunizmusról, a demokráciáról, s a szabad akaratról is. Történet a mítoszokról és azok üzenetéről. A Béke Ithakában egy dekadens világgal szembesít minket, mely egy lépésre áll a széteséstől. Az ördögi istenek, az elfelejtett hősök világa ez, s ez a világ megállíthatatlanul hanyatlik. A Béke Ithakában jövője a mi jelenünk, a mi valóságunk a maga jó és rossz tulajdonságaival. A Béke Ithakában története bár az antik világban játszódik, és a huszadik század második felében íródott, csupán egy lépésre van a huszonegyedik századtól.

 

Fedor Šili

Radu Afrim
A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve

Időtartam: 2h 40'

Le kellene mondanom a színészekről. Fel kellene építenem egy őrült történetet a nézőkkel!
De hogyan érhetném el azt, hogy a nézők transzban cselekedjenek? Hogy a legmagasabb hőfokon égve éljenek meg másfél órát az életükből? Egy rendkívüli, túlpörgetett, gátlások, tabuk és előítéletek nélküli kilencven percet? Hogyan hitethetném el a nézőkkel, hogy az ő életük is lehet épp oly varázslatos és kiszámíthatatlan, akár egy jól megírt színdarab, ami évszázadokat él túl, olyan könnyedséggel, mint ahogy egy nőstényoroszlán sétál át egy rózsaszínű flamingókkal teli szavannán? Hogyan érhetném el, hogy a nézők teljesen figyelmen kívül hagyják mindazt, ami a színpadon történik, és ezáltal ők maguk váljanak a világ közepévé másfél óra erejéig, ott, a nézőtéren!

 

Shake Kvartett
Húzd rá!

Időtartam: 1h 30'

Kosztolányi Dezső szerint arról a magyarról, aki azzal dicsekszik, hogy ő bizony egy nótát sem ismer, mindig kiderül, hogy legalább annyit tud, mint bárki más. 


A magyar nóta több kultúrának, ízlésnek, zenei nyelvnek és kornak a találkozásából született műfaj. A bécsi szalonzene, a népzene, a cigányzene és klezmer keveredéséből létrejött, egyedi és összetéveszthetetlen zenei világ, melyet sokan épp kevertsége miatt nem tartottak igazi magyar kultúr-kincsnek. De ez a műfaj nem csak kialakulásának földrajzi és társadalmi okai miatt válhatott igazi hungarikummá. A nóta évtizedek óta a magyar ember lelkületének, magyarságának és eszenciájának dalba foglalása.

Gerome Ragni – James Rado – Galt MacDermot
Hair

Egy korszak, egy  életérzés, egy generáció, kiálltványa. Mindenidők talán legismertebb és legkultikusabb musicalje. A Vietnámi háború ellen-propaganda darabjaként is ismert alkotás, bár bizonyos értelmezések szerint tipikusan 20. századi amerikai történet, magjában és mondanivalójában nagyon is mainak és univerzálisnak tekinthető. Az előadás miközben szigorúan betartja az eredeti darab diktálta rendezői és dramaturgiai lépéseket, szinte észrevétlenül szövi át ezeken a jelen társadalmi-, politikai problémáit, a személyes és kollektív történelem feldolgozásának lehetőségeit.

Vaszilij Szigarjev
Guppi

Időtartam: 1h 40'
„Guppi vagyok, emlékszik. A csatornában is elélek. Úgyhogy biztos a pokolban is. Csakhogy nem kerülhetek oda. Találkoznom kell apuval, meg Lizával. Ők meg biztos nem a pokolban vannak. Hanem ott. Ahol jó. Márminthogy a mennyben. Úgyhogy nekem is oda kell. Hogy lássam őket. Ezért nem szabad semmi rosszat tennem. Mert oda biztos nagy a tülekedés. Olyan sok jó ember van mostanában. Például maga. Rossz meg alig van. Legfeljebb külföldön. Amerikában. Nálunk nincsenek. Nálunk mindenki jó. Úgyhogy lehet, hogy nincs is ott hely mindenkinek. Mert azért biztos nincs annyi férőhely. Nincs gumiból. Márminthogy a menny.” (Részlet a darabból)

Via Negativa – Csiky Gergely Állami Magyar Színház – TESZT – MASZK Egyesület – THEALTER – Kosztolányi Dezső Színház – DESIRÉ – Infant (RO, HU, SRB, SLO)
Manipulációk


Kegyetlen játék azzal tesztelni valaki hitét, hogy megkéred, ölje meg a fiát. Ábrahám kész volt meghozni az áldozatot, bízott ISTEN akaratában és ezért megkapta méltó jutalmát. Manapság teljes nemzeti gazdaságokat áldozunk fel, azok pedig hatalmas árat fizetnek holmi képzeletbeli piac bizalmának visszanyeréséért. A játék ugyanaz. A vallás a kapitalizmus, a tőkéhez pedig bizalom és engedelmesség szükséges. Mi pedig reméljük, hogy majd megkapjuk a jutalmunkat. Bár a volt magyar miniszterelnök nyilvánosan kijelentette, hogy a kormánya „elkúrta, nem kicsit, hanem nagyon”, a soron következő választásokig mégis sikerült visszanyernie az EMBEREK bizalmát. A bizalom egyszerre racionális és irracionális, tudatos és tudattalan, hajlandó és hajthatatlan.

Mindannyian a bizalommal kereskedünk, tárgyalunk, manipulálunk. Nincsenek ártatlan áldozatok – mindenki tudja, mire megy ki a játék. A bizalom a félelem, bizonytalanság, kétség legjobb fegyvere. A bizalom a hatalom hajtóereje. És itt kezdődik a manipuláció. Ha nincs bizalom, nincs kereskedelem sem, nincsenek bankárok, nincsenek politikusok, nincs demokrácia, nincs szeretet, nincs Isten. NINCS SEMMI. A bizalom nem választás kérdése. A bizalom szükséglet.

A rendező Bojan Jablanovec és a magyarországi, szerbiai és romániai színészek először 2015 januárjában találkoztak, és már akkor szembe találták magukat a bizalom kérdésével. Az előadás képek és szituációk sora, amelyek a bizalom manipulálásáról szólnak. A bizalom kérdésekkel teli fal, amelyet nem lehet racionális válaszokkal áttörni. A bizalom a kés két táncos között. A bizalom a füst a szemekben. A bizalom az a virág, amiről nem tudjuk, hogy hogyan kell öntözni. A bizalom rágógumi – amikor elveszíti az ízét, kiköpöd és újat veszel be. A bizalomnak csak akkor van értelme, ha állandóan teszteled. A bizalom játék. Ősrégi játék.

Bojan Jablanovec (1961) szlovén színházrendező, a Via Negativa alapítója és művészeti vezetője. A ljubljanai Színművészeti Egyetemen végzett, majd 1993 és 1999 között számos szlovéniai színházban rendezett. 1999-ben úgy döntött, felhagy a kőszínházi rendezéssel, és idejét a színházi kutatásnak szenteli. 2002-ben alakította meg a Via Negativa társulatát, amely alapjában véve különböző szlovén és nemzetközi előadók (színészek, táncosok, zenészek) kreatív és kötetlen közössége. 2012-ben emellett létrehoztaa VN Lab-et, egy kortárs előadóművészeti laboratóriumot, amely workshop jelleggel fogadja a fiatal, nyitott, színpadi jelenlétüket és alkotói tehetségüket továbbfejleszteni kívánó előadóművészeket a világ minden tájáról.

A 2002-ben Ljubljanában létrehozott Via Negativa kutatói, fejlesztői és produkciós előadóművészeti platform. Célja előadói stratégiák kigondolása és feltárása, illetve etikailag és az élőség szempontjából jellegzetes performatív gyakorlatok, folyamatok és műfajok kutatása. A VN a performativitásnak szigorúan csak a legalapvetőbb elemeivel foglalkozik, többek között a nézés és játszás kapcsolatával. Ez a kapcsolat a VN elgondolása szerint nem más, mint különféle nézőpontok, elvárások, ítéletek, következtetések, felismerések, sztereotípiák és előítéletek bonyolult folyama. A VN előadásmódjában erőteljes hangsúlyt kap a saját álláspont önironikus és humoros radikalizálása és elbizonytalanítása.

Az oldalunk sütiket használ!


Weboldalunk a felhasználói élmény fokozása, illetve a biztonságos és optimális böngészés érdekében sütiket használ. Leírásuk és a süti használati politikája itt tekinthető meg.

Kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat is!

Süti választás