Előadások

A nemzeti identitás mint alapvető identitás kapcsán, bárhogy is próbáljuk azt mélyebb, másféle jellemzőkkel körülírni vagy megfogalmazni, végül is arra jutunk, hogy nyelvi identitásként határozzuk meg. Szinte ez az egyetlen konkrétum. A kisebbségben élő embereket meghatározza a saját kisebbségi, illetve a többségi közösség, és nem utolsósorban az úgynevezett anyaország közössége. Ők nem lehetnek mások, hiszen minden irányból folyamatosan és fokozottan terhelik azzal, amik. A megkülönböztetés miatt és kötelességtudatból minduntalan szembesülni kényszerülnek a számukra kirendelt azonossággal mind a többségi nemzet részéről, mind pedig a saját kisebbségi közösség részéről. A kisebbségi nem lehet más. És emiatt a paradoxon miatt lesz mégis más. Ő valójában a másság metaforája. Sem ide, sem oda nem tartozik. Nincs saját hazája. De van saját, ám nehezen körülírható önazonossága arról, hogy ő más. Ugyanakkor egyszerre szemléli kisebbrendűségi és felsőbbrendűségi komplexusán keresztül a világot. Alárendelt, és mégis felülről néz. Azt akarja, hogy elfogadják, és azt, hogy más lehessen. Úgy is, mint ahogyan nemzeti identitásában lett más, és úgy is, mint azok, aki megengedhetik maguknak a másság luxusát.

Tulajdonképpen már sokadszorra mondjuk el, hogy miben vagyunk mások, hogy miben hasonlítunk, és már-már blaszfémikusan toljuk elétek azt, amit igaznak gondolunk rólatok és magunkról. A sztereotípiák, a nagy igazságok, a kritikák, a politikai illetve társadalmi felelősség hiánya, kudarca vagy győzelme most és itt nem több, mint inspiráció, nem fontosabb annál a mondanivalónál, ami megtagadja a beszélt, a nemzeti értelemben behatárolt nyelvet. Ha ezt magyarul nem értik, értik majd másként. Magyarul különben is csak a magyarok értenek. Nem érdekel, mi az, ami közös bennünk, vagy mi az, ami megkülönböztet. A nyelv végül is nem a nemzeti tartalmak közlésére rendeltetett, sokkal inkább egyetemes tartalmak megszólaltatására, az egyetemes emberi kifejezésére. Végül is, erről szól ez az előadás. Egy emberi nyelvről. Egy emberi, színházi nyelvről. Ez a színházi történés a nyelv előtti és utáni állapotban létezik, és ez a nyelv esztétikumként, költészetként igaz. Nem akar szavakkal mesélni, sem elmesélhető lenni. A beszélt nyelvet megtagadja, szembeszáll vele. Miért?

Miről is szól Márai Sándor Béke Ithakában című regénye? Egyrészt a mítoszok legendás szereplőinek – Odüsszeusznak, Pénelopénak, Menelaosznak, Helénának a történetét meséli el. De szól a kereszténységről, a kommunizmusról, a demokráciáról, s a szabad akaratról is. Történet a mítoszokról és azok üzenetéről. A Béke Ithakában egy dekadens világgal szembesít minket, mely egy lépésre áll a széteséstől. Az ördögi istenek, az elfelejtett hősök világa ez, s ez a világ megállíthatatlanul hanyatlik. A Béke Ithakában jövője a mi jelenünk, a mi valóságunk a maga jó és rossz tulajdonságaival. A Béke Ithakában története bár az antik világban játszódik, és a huszadik század második felében íródott, csupán egy lépésre van a huszonegyedik századtól.

Fedor Šili

Le kellene mondanom a színészekről. Fel kellene építenem egy őrült történetet a nézőkkel!
De hogyan érhetném el azt, hogy a nézők transzban cselekedjenek? Hogy a legmagasabb hőfokon égve éljenek meg másfél órát az életükből? Egy rendkívüli, túlpörgetett, gátlások, tabuk és előítéletek nélküli kilencven percet? Hogyan hitethetném el a nézőkkel, hogy az ő életük is lehet épp oly varázslatos és kiszámíthatatlan, akár egy jól megírt színdarab, ami évszázadokat él túl, olyan könnyedséggel, mint ahogy egy nőstényoroszlán sétál át egy rózsaszínű flamingókkal teli szavannán? Hogyan érhetném el, hogy a nézők teljesen figyelmen kívül hagyják mindazt, ami a színpadon történik, és ezáltal ők maguk váljanak a világ közepévé másfél óra erejéig, ott, a nézőtéren!

Kosztolányi Dezső szerint arról a magyarról, aki azzal dicsekszik, hogy ő bizony egy nótát sem ismer, mindig kiderül, hogy legalább annyit tud, mint bárki más. 

A magyar nóta több kultúrának, ízlésnek, zenei nyelvnek és kornak a találkozásából született műfaj. A bécsi szalonzene, a népzene, a cigányzene és klezmer keveredéséből létrejött, egyedi és összetéveszthetetlen zenei világ, melyet sokan épp kevertsége miatt nem tartottak igazi magyar kultúr-kincsnek. De ez a műfaj nem csak kialakulásának földrajzi és társadalmi okai miatt válhatott igazi hungarikummá. A nóta évtizedek óta a magyar ember lelkületének, magyarságának és eszenciájának dalba foglalása.

Hisz kurva-sorsra jut lassan a fél világ,

Mindenki azt nézi, hogy adja el magát,

Elkurvul mindenki, kik leszünk akkor mi?

Amikor már megvan minden. Felfele ívelő karrier, csodaszép menyasszony és egy mesés jövő ígérete, hirtelen az az érzésünk támad, hogy elfelejtettünk valamit. Hogy valami talán lezáratlanul maradt. Tehát mit teszünk? Először is bepánikolunk. Aztán felhívjuk az összes volt barátnőnket…

Valahogy így kezdődik Guy odüsszeája, aki egy tiszta lelkiismeret reményében, újrajátssza életének és múltjának meghatározó jeleneteit. A Valami csajok, avagy egyszeröt olyan nem szokványos, „out of the box” előadás, melynek során egyetlen férfi és öt nő története elevenedik meg előttünk egy hotelszobában. Kicsit kínosan, kicsit viccesen, de tagadhatatlanul életízűen, úgy, ahogy az bármelyikünk életében valóban megtörténhetne.