Előadások

Egy korszak, egy  életérzés, egy generáció, kiálltványa. Mindenidők talán legismertebb és legkultikusabb musicalje. A Vietnámi háború ellen-propaganda darabjaként is ismert alkotás, bár bizonyos értelmezések szerint tipikusan 20. századi amerikai történet, magjában és mondanivalójában nagyon is mainak és univerzálisnak tekinthető. Az előadás miközben szigorúan betartja az eredeti darab diktálta rendezői és dramaturgiai lépéseket, szinte észrevétlenül szövi át ezeken a jelen társadalmi-, politikai problémáit, a személyes és kollektív történelem feldolgozásának lehetőségeit.

„Guppi vagyok, emlékszik. A csatornában is elélek. Úgyhogy biztos a pokolban is. Csakhogy nem kerülhetek oda. Találkoznom kell apuval, meg Lizával. Ők meg biztos nem a pokolban vannak. Hanem ott. Ahol jó. Márminthogy a mennyben. Úgyhogy nekem is oda kell. Hogy lássam őket. Ezért nem szabad semmi rosszat tennem. Mert oda biztos nagy a tülekedés. Olyan sok jó ember van mostanában. Például maga. Rossz meg alig van. Legfeljebb külföldön. Amerikában. Nálunk nincsenek. Nálunk mindenki jó. Úgyhogy lehet, hogy nincs is ott hely mindenkinek. Mert azért biztos nincs annyi férőhely. Nincs gumiból. Márminthogy a menny.” (Részlet a darabból)

Kegyetlen játék azzal tesztelni valaki hitét, hogy megkéred, ölje meg a fiát. Ábrahám kész volt meghozni az áldozatot, bízott ISTEN akaratában és ezért megkapta méltó jutalmát. Manapság teljes nemzeti gazdaságokat áldozunk fel, azok pedig hatalmas árat fizetnek holmi képzeletbeli piac bizalmának visszanyeréséért. A játék ugyanaz. A vallás a kapitalizmus, a tőkéhez pedig bizalom és engedelmesség szükséges. Mi pedig reméljük, hogy majd megkapjuk a jutalmunkat. Bár a volt magyar miniszterelnök nyilvánosan kijelentette, hogy a kormánya „elkúrta, nem kicsit, hanem nagyon”, a soron következő választásokig mégis sikerült visszanyernie az EMBEREK bizalmát. A bizalom egyszerre racionális és irracionális, tudatos és tudattalan, hajlandó és hajthatatlan.

Mindannyian a bizalommal kereskedünk, tárgyalunk, manipulálunk. Nincsenek ártatlan áldozatok – mindenki tudja, mire megy ki a játék. A bizalom a félelem, bizonytalanság, kétség legjobb fegyvere. A bizalom a hatalom hajtóereje. És itt kezdődik a manipuláció. Ha nincs bizalom, nincs kereskedelem sem, nincsenek bankárok, nincsenek politikusok, nincs demokrácia, nincs szeretet, nincs Isten. NINCS SEMMI. A bizalom nem választás kérdése. A bizalom szükséglet.

A rendező Bojan Jablanovec és a magyarországi, szerbiai és romániai színészek először 2015 januárjában találkoztak, és már akkor szembe találták magukat a bizalom kérdésével. Az előadás képek és szituációk sora, amelyek a bizalom manipulálásáról szólnak. A bizalom kérdésekkel teli fal, amelyet nem lehet racionális válaszokkal áttörni. A bizalom a kés két táncos között. A bizalom a füst a szemekben. A bizalom az a virág, amiről nem tudjuk, hogy hogyan kell öntözni. A bizalom rágógumi – amikor elveszíti az ízét, kiköpöd és újat veszel be. A bizalomnak csak akkor van értelme, ha állandóan teszteled. A bizalom játék. Ősrégi játék.

Bojan Jablanovec (1961) szlovén színházrendező, a Via Negativa alapítója és művészeti vezetője. A ljubljanai Színművészeti Egyetemen végzett, majd 1993 és 1999 között számos szlovéniai színházban rendezett. 1999-ben úgy döntött, felhagy a kőszínházi rendezéssel, és idejét a színházi kutatásnak szenteli. 2002-ben alakította meg a Via Negativa társulatát, amely alapjában véve különböző szlovén és nemzetközi előadók (színészek, táncosok, zenészek) kreatív és kötetlen közössége. 2012-ben emellett létrehoztaa VN Lab-et, egy kortárs előadóművészeti laboratóriumot, amely workshop jelleggel fogadja a fiatal, nyitott, színpadi jelenlétüket és alkotói tehetségüket továbbfejleszteni kívánó előadóművészeket a világ minden tájáról.

A 2002-ben Ljubljanában létrehozott Via Negativa kutatói, fejlesztői és produkciós előadóművészeti platform. Célja előadói stratégiák kigondolása és feltárása, illetve etikailag és az élőség szempontjából jellegzetes performatív gyakorlatok, folyamatok és műfajok kutatása. A VN a performativitásnak szigorúan csak a legalapvetőbb elemeivel foglalkozik, többek között a nézés és játszás kapcsolatával. Ez a kapcsolat a VN elgondolása szerint nem más, mint különféle nézőpontok, elvárások, ítéletek, következtetések, felismerések, sztereotípiák és előítéletek bonyolult folyama. A VN előadásmódjában erőteljes hangsúlyt kap a saját álláspont önironikus és humoros radikalizálása és elbizonytalanítása.

Ki gondolná, hogy tejért menni a sarki boltba felér egy végtelen és féktelen kalandozással téren és időn át? De szerencsére az apák leleményesek és az időutazó, feltaláló dinoszauruszok remek útitársak. És szerencsére a tej is tejhatalmúnak bizonyul és végül mindenki megreggelizhet.

Egy valódi családi mese, mely kalapot emel az apai bátorság, leleményesség és szeretet előtt. Az apák előtt, akik nem törődve az űrlények fenyegetéseivel, a kalózok éles kardjaival, a vulkánisten pöfögéseivel mindent megtesznek azért, hogy tejet vigyenek haza a gyerekeik reggelijéhez.

 

Mitől férfi a férfi és mitől "döglik a légy"? Dagadó izmok? Szakáll? Egy szépen nyírt bajusz? Hatalom, pénz, erő? Talán... A biológia azoban egyszerű és örök válasszal szolgál erre kérdésre: tesztoszteron.

Hét férfi különös, egymást átszövő történetén keresztül nyerhetnek betekintést a férfi lélek legrejtettebb titkaiba. Egymáshoz, nőkhöz, kapcsolatokhoz, szexualitáshoz és egyáltalán önmagukhoz való viszonyaik és bukásaik tükrében rajzolodnak ki ezek a nem is annyira ismeretlen figurák.
 

Ebben a sokak által ridegnek és önzőnek bélyegzett világban a múltunk, elődeink története egyre inkább másodlagossá válik. Pedig sem a jelenünkről, sem a jövőnkről nem tudunk addig teljes bizonyosságal számot adni, míg a múltunkat meg nem értjük. Hisz, ahogyan azt a darab egyik főszereplője is kijelenti, „vannak igazságok, amiket csak úgy lehet felfedni, ha maga jár utána az ember."

A libanoni származású, Kanadában élő és francia nyelven alkotó író, Wajdi Mouawad Futótűz című drámája Romániában elsőként a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban kerül bemutatásra. A Futótűz egy elveszett, nehezen visszaszerezhető, titokzatos és homályos múlt mozaik-szerűen felépített története. Annak a szerteágazó, beavatás-szerű útnak a története, melyen az ikerpár Jeanne és Simon indul el, hogy felderítsék és megérthessék végre anyjuk múltját, aki halála előtt öt évig némán hallgatott.

A darab alapján készült filmet 2011-ben a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra is jelölték.

„Ki az a hétfejű?"
„A hétfejű egy gonosz szörnyeteg, aki elátkozott..." 

A tökéletes világban, ahol mindenki úgy néz ki, mintha most jött volna elő egy divatlapból, mindenki szép és híres, sikeres és tökéletes, hogy találja meg a helyét az, aki más, mint a többi?Az előadáshoz Lázár Ervin A hétfejű tündér című, az önmagunk és mások elfogadásáról szóló meséjét vettük alapul. A történetet továbbgondoltuk és a mai világra alkalmaztuk, amely tökéletesre csiszolt elvárásaival sok gyermeknek és fiatalnak nehezíti meg az életét.