Előadások
Nick Hornby nyomán Fent a mélyben
Az előadás a négy főszereplő, Martin, a lecsúszott műsorvezető, Maureen, a beteg gyermekét egyedül nevelő anya, JJ, a zenészi ambíciókkal megvert fiatal fiú és Jess, a 18 éves lázadó tinédzser szemszögéből mutatja be az eseményeket, melyek egy Szilveszter éjszakai véletlen találkozással kezdődnek és mindannyiuk életét gyökeresen megváltoztatják. A felmerülő témák ellenére azonban a kialakuló helyzetek és a karakterek emberi kicsinyessége olyan komikus helyzeteket teremt, mely által valódi emberi mélységet kap az előadás.
A Fent a mélyben szereplői nem tragikus hősök, és nem is tudnának azok lenni. Történetük egy kor társadalmának és embereinek kritikája, miközben egyetlen percig sem kételkedünk problémáik vagy személyiségük valódiságában és létjogosultságában.
Piszkos meló
Martin McDonagh Leenane szépe
Samuel Beckett Ó, azok a szép napok!
A kétszereplős - szinte egyszereplős - darab problémákról, élethelyzetekről és párkapcsolatról szól. Fontos, hogy a néző döntsön arról: mit látott.
Hajdu Szabolcs Békeidő
Pintér Béla - Darvas Benedek Parasztopera
A Parasztoperában egy balladisztikus történetet dolgoztunk fel opera formában. Zenéjének alapja az erdélyi magyar népdalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye. A történet talán sokak számára ismerős lesz. - Pintér Béla
Pintér Béla Parasztoperájának lényege nagyonis ősi. A sorsot boncolgató archaikus történet a görög tragédiák hangulatvilágát idézi. Egy múltbeli tett a sorsod alakítójává válik. Egy nap, egy esküvő története, mely az emberi lényt szánalmasan vicces és felemelően tragikus voltában ábrázolja. Egyszerre szép, csúnya, felemelő, megalázó, komikus és tragikus. Tragikomikus. - Szikszai Rémusz, rendező
Elżbieta Chowaniec Gardénia
"A gardénia kényes virág. Szabadföldön fagypont alatt elpusztul. Sötétzöld, fénylő levelei között jázminillatú virágok nyílnak. Meglehetősen embert próbáló növény - valósággal kiköveteli a meleg nappalokat és a hűvös éjszakákat. Sajnos nagyon érzékeny és nehezen gondozható. Elvirágzás után nehezen lehet rávenni újabb virágzásra."
Lányok, asszonyok. Kislányok, kisasszonyok, hölgyek, némberek, tündérek, boszorkányok, hercegnők és koszos cselédek, elvirágzott prostituáltak és kényeskedő dámák. Éhesek, vágyakoznak, verekednek, mocskolódnak, ölelkeznek, üvöltenek, sírnak, keringőznek - négy nő. Négy női generáció innen, a közeli Krakkóból, Lengyelországból, Közép-Európából. Egy szelet közép-európai történelem; ötven év pokoljárása, újra meg újra fellobbanó és kifakuló álmok, keretbe törések, falnak rohanások, felröppenések és elvérzések. Mint egy görög tragédiában, úgy örökíti nemzedékről nemzedékre sorsát egy sajátos női vérvonal. Négy portré - mögöttük egy kontinensdarab.
Oleg és Vlagyimir Presznyakov Özönvíz előtt
Sławomir Mrożek Rendőrség
Legyőzzük a hegyet, alpinisták! Zászlóval a csúcsra ér, aki akar, s nem sejtjük, amit megmásztunk, nem gránit, szikla, jég, vagy fal; csak guanó, trágya, szar. Kalapács, szög: a hatalom örök. (Dinnyepluralizmus: sárga, meg görög). Nem tudni, kinek kicsoda kije, ha jó a mimikrije. De ha néha esik, szakad a gát, s kilóg az el-elliluló lóláb. Bat ih bin veri kúl! Zsö szüi bjútifúl. A civilizoláció rámborul hanyagúl.
Karel Čapek nyomán Vagabondó
Henrik Ibsen Peer Gynt
Ibsen Peer Gynt-jének főhőse a nyughatatlan, saját lehetőségeit kutató, felfedezni vágyó, esendő férfi. Az emberi sors alapvető kérdéseire választ kereső színmű a budapesti Forte Társulattal közös előadásban születik újjá. Ibsen filozófikusan költői világát ezúttal a szöveg, a tánc és a zene egységéből gyúrt komplex színházi nyelv hivatott megteremteni. Az álom és a valóság határán egyensúlyozó mese, expresszív képekben a testek, a hangok, a mozgás és a színészi játék összhangja által ígér szokatlanul izgalmas színházi élményt.
Peer Gynt spot
Borsszem Jankó
Vinnai András Furnitur
„Mi nem a kedvenc színére vagyunk kíváncsiak. Ha nálunk akar vásárolni, le kell ásnia a lelke igazságáig!"
Thomas Bernhard Immanuel Kant
Németh Ákos Deviancia
Nehezen húzhatunk éles határt aközött, hogy mit nevezhetünk normálisnak és mit deviánsnak, a szerző azonban nem is törekszik erre. Drámájában egy olyan világot tár elénk, amelyben egy autista lány abnormálisnak nevezett viselkedése, kommunikációra való képtelensége, a csökkent mértékű társadalmi kapcsolata, autisztikus magánya nem sokkal szokatlanabb, mint a környezetében élő „egészségesnek" mondott személyeké. Olyan világ ez, amelyben teljesen szétbomlott, vagy már bomlásnak indult családok jelennek meg - gyerekeket látunk szülők nélkül és szülőket gyerekek nélkül. Olyan világ ez, amelyben a társas lét csaknem teljesen kizárt, így nem marad más, mint az „egészséges magány" és az emberben féregként nyüzsgő gondolatok, melyek belülről emésztik. A Deviancia szereplőinek egy része nem bukkan fel a darabban, csak szó van róluk, azok viszont akik megjelennek a színen, kapcsolataikban elhidegültek, kudarcba fulladt létük pedig megmutatja, milyen lenni, ugyanakkor „nem jelen lenni" a világban. Az autista betegsége okán nem tud jelen lenni a társadalomban, ezért él egyfajta magányban, mintha saját maga bújt volna el, hogy ne lássa a világ fájdalmait. És ez történik a többi szereplővel is. Mikor nincs már kivel beszélni, saját magukba fordulnak és néha még önmaguk elől is elrejtőznek. Csak tévelyegnek, nem találva kiutat, értéket, nehezen megkülönböztetve jót és rosszat egymástól. A költői képekben gazdag, bár erőteljesen nyers drámában néha mégis megcsillan a szeretet, igaz, nem tudjuk, hogy azt a kis fényt éppen most temeti be a „sár", a „ragadó föld", hogy örökre elmúljon, vagy kitörni próbál alóla, hogy megmaradjon.