Előadások
Martin McDonaghLeenane szépe
Samuel BeckettÓ, azok a szép napok!
A kétszereplős - szinte egyszereplős - darab problémákról, élethelyzetekről és párkapcsolatról szól. Fontos, hogy a néző döntsön arról: mit látott.
Hajdu SzabolcsBékeidő
Pintér Béla - Darvas BenedekParasztopera
A Parasztoperában egy balladisztikus történetet dolgoztunk fel opera formában. Zenéjének alapja az erdélyi magyar népdalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye. A történet talán sokak számára ismerős lesz. - Pintér Béla
Pintér Béla Parasztoperájának lényege nagyonis ősi. A sorsot boncolgató archaikus történet a görög tragédiák hangulatvilágát idézi. Egy múltbeli tett a sorsod alakítójává válik. Egy nap, egy esküvő története, mely az emberi lényt szánalmasan vicces és felemelően tragikus voltában ábrázolja. Egyszerre szép, csúnya, felemelő, megalázó, komikus és tragikus. Tragikomikus. - Szikszai Rémusz, rendező
Elżbieta ChowaniecGardénia
"A gardénia kényes virág. Szabadföldön fagypont alatt elpusztul. Sötétzöld, fénylő levelei között jázminillatú virágok nyílnak. Meglehetősen embert próbáló növény - valósággal kiköveteli a meleg nappalokat és a hűvös éjszakákat. Sajnos nagyon érzékeny és nehezen gondozható. Elvirágzás után nehezen lehet rávenni újabb virágzásra."
Lányok, asszonyok. Kislányok, kisasszonyok, hölgyek, némberek, tündérek, boszorkányok, hercegnők és koszos cselédek, elvirágzott prostituáltak és kényeskedő dámák. Éhesek, vágyakoznak, verekednek, mocskolódnak, ölelkeznek, üvöltenek, sírnak, keringőznek - négy nő. Négy női generáció innen, a közeli Krakkóból, Lengyelországból, Közép-Európából. Egy szelet közép-európai történelem; ötven év pokoljárása, újra meg újra fellobbanó és kifakuló álmok, keretbe törések, falnak rohanások, felröppenések és elvérzések. Mint egy görög tragédiában, úgy örökíti nemzedékről nemzedékre sorsát egy sajátos női vérvonal. Négy portré - mögöttük egy kontinensdarab.
Oleg és Vlagyimir PresznyakovÖzönvíz előtt
Sławomir MrożekRendőrség
Legyőzzük a hegyet, alpinisták! Zászlóval a csúcsra ér, aki akar, s nem sejtjük, amit megmásztunk, nem gránit, szikla, jég, vagy fal; csak guanó, trágya, szar. Kalapács, szög: a hatalom örök. (Dinnyepluralizmus: sárga, meg görög). Nem tudni, kinek kicsoda kije, ha jó a mimikrije. De ha néha esik, szakad a gát, s kilóg az el-elliluló lóláb. Bat ih bin veri kúl! Zsö szüi bjútifúl. A civilizoláció rámborul hanyagúl.
Karel Čapek nyománVagabondó
Henrik IbsenPeer Gynt
Ibsen Peer Gynt-jének főhőse a nyughatatlan, saját lehetőségeit kutató, felfedezni vágyó, esendő férfi. Az emberi sors alapvető kérdéseire választ kereső színmű a budapesti Forte Társulattal közös előadásban születik újjá. Ibsen filozófikusan költői világát ezúttal a szöveg, a tánc és a zene egységéből gyúrt komplex színházi nyelv hivatott megteremteni. Az álom és a valóság határán egyensúlyozó mese, expresszív képekben a testek, a hangok, a mozgás és a színészi játék összhangja által ígér szokatlanul izgalmas színházi élményt.
Peer Gynt spot
Borsszem Jankó
Vinnai AndrásFurnitur
„Mi nem a kedvenc színére vagyunk kíváncsiak. Ha nálunk akar vásárolni, le kell ásnia a lelke igazságáig!"
Thomas BernhardImmanuel Kant
Németh ÁkosDeviancia
Nehezen húzhatunk éles határt aközött, hogy mit nevezhetünk normálisnak és mit deviánsnak, a szerző azonban nem is törekszik erre. Drámájában egy olyan világot tár elénk, amelyben egy autista lány abnormálisnak nevezett viselkedése, kommunikációra való képtelensége, a csökkent mértékű társadalmi kapcsolata, autisztikus magánya nem sokkal szokatlanabb, mint a környezetében élő „egészségesnek" mondott személyeké. Olyan világ ez, amelyben teljesen szétbomlott, vagy már bomlásnak indult családok jelennek meg - gyerekeket látunk szülők nélkül és szülőket gyerekek nélkül. Olyan világ ez, amelyben a társas lét csaknem teljesen kizárt, így nem marad más, mint az „egészséges magány" és az emberben féregként nyüzsgő gondolatok, melyek belülről emésztik. A Deviancia szereplőinek egy része nem bukkan fel a darabban, csak szó van róluk, azok viszont akik megjelennek a színen, kapcsolataikban elhidegültek, kudarcba fulladt létük pedig megmutatja, milyen lenni, ugyanakkor „nem jelen lenni" a világban. Az autista betegsége okán nem tud jelen lenni a társadalomban, ezért él egyfajta magányban, mintha saját maga bújt volna el, hogy ne lássa a világ fájdalmait. És ez történik a többi szereplővel is. Mikor nincs már kivel beszélni, saját magukba fordulnak és néha még önmaguk elől is elrejtőznek. Csak tévelyegnek, nem találva kiutat, értéket, nehezen megkülönböztetve jót és rosszat egymástól. A költői képekben gazdag, bár erőteljesen nyers drámában néha mégis megcsillan a szeretet, igaz, nem tudjuk, hogy azt a kis fényt éppen most temeti be a „sár", a „ragadó föld", hogy örökre elmúljon, vagy kitörni próbál alóla, hogy megmaradjon.
Bolondos évszakok
Woody Allen nyománMellékhatások
„Isten hallgat, most már csak az Embernek kéne befognia a száját."
„A valóság egyetlen jellemzője, hogy híján van a lényegnek. Amivel nem azt akarom mondani, hogy nincs lényege, hanem hogy híján van neki."
„Ha nem hibázol folyton, az annak a jele, hogy nem hozol létre semmi újat."