Előadások

Home / Előadások

Henrik Ibsen
Peer Gynt


Ibsen Peer Gynt-jének főhőse a nyughatatlan, saját lehetőségeit kutató, felfedezni vágyó, esendő férfi. Az emberi sors alapvető kérdéseire választ kereső színmű a budapesti Forte Társulattal közös előadásban születik újjá. Ibsen filozófikusan költői világát ezúttal a szöveg, a tánc és a zene egységéből gyúrt komplex színházi nyelv hivatott megteremteni. Az álom és a valóság határán egyensúlyozó mese, expresszív képekben a testek, a hangok, a mozgás és a színészi játék összhangja által ígér szokatlanul izgalmas színházi élményt. 

Peer Gynt spot
 

Borsszem Jankó

 Borsszem Jankó, a mitikus, emberfeletti erejű hős története az „elrabolt királylányok megszabadítása" típusú mesék közül való. Az előadás keretmesét állít Borsszem Jankó meséje köré, mégpedig főhősünk, Balázska történetét - az ő jellemfejlődését követhetjük végig: megláthatjuk, miként győzi le saját Borsszem Jankója segítségével a benne lakozó félelmeket, s hogyan áll vissza ennek következtében a jó testvéri viszony közötte és nővérei között. A megvalósításban a történet különféle szintjeit különféle technikák jelenítik meg: a kerettörténet formája az élőjáték, a legyőzendő sárkányok és a megmentendő nővérek pedig síkfigurák, plasztikus asztali bábok és árnyjáték formájában mutatkoznak meg.

Vinnai András
Furnitur

Shivak Shurman gyereket akar. Becsülettel átrágta magát a Kilenc hónap férfiszemmel, az Apák bibliája és egyéb ismeretterjesztő kiadványokon. Barátnője is van a gyermeknemzéshez. Shivak Shurman tehát felkészült az apaságra. Már csak a lakását kellene átalakítania a gyermekáldáshoz. Ehhez nyújt segítséget a Furnitur lakberendezési áruház. Illetve ehhez pont nem. Azt viszont garantálják, hogy a vásárlóik egy életre megtanulják, mi mindenre lehet használni egy ipari porszívót. Mindezt sok zenével, tánccal és hisztériával. 


 „Mi nem a kedvenc színére vagyunk kíváncsiak. Ha nálunk akar vásárolni, le kell ásnia a lelke igazságáig!"

 

Thomas Bernhard
Immanuel Kant

Időtartam: 2h
„Minden karikatúra" - mondja Bernhard Kantja. Az a Kant, akit a teljes megvakulás fenyeget, miközben az Amerikai Egyesült Államok felé tart, hogy tudását - cserébe egy szemműtétért - az országnak átadja. Egy óceánjárón vagyunk, melynek utasai különböző színekben tűnnek fel; groteszk, olykor komikus figurák, akiket az „utazás" alatt, , úgy tűnik, ugyanaz a menthetetlen és fájdalmas létállapot gyötör. Két korszak, egy hajónyi bolond és a valótlanság színháza.
 

Németh Ákos
Deviancia

Különlegesen szép mű Németh Ákosé, a szeretetről, megértésről, egymás elfogadásról. A középpontban egy testvérpár, két nővér, egyikük autista. A társadalom szélén, s bár mindketten dolgoznak, mégis nagyon bizonytalan a létük a világban. Ahogy a dráma többi szereplőé is. De épp ez a peremhelyzetük teremt drámai helyzeteket, gondolkodtat el az emberi lét alapvető kérdésein, az élet értelmén. Mai magyar történet, de a „tanulsága" bárhol, bármikor érthető. Nyelvileg is gondos, az iskolázatlan emberek töredékes, pongyola mondatfűzései - ami bizonyos világlátást, gondolkodásmódot is elárul. A drámai cselekményt időnként monológok szakítják meg, melyek kissé  elemelik, költőivé teszik a realista történetet a „hótreáltól".
Lökös Ildikó, dramaturg

Nehezen húzhatunk éles határt aközött, hogy mit nevezhetünk normálisnak és mit deviánsnak, a szerző azonban nem is törekszik erre. Drámájában egy olyan világot tár elénk, amelyben egy autista lány abnormálisnak nevezett viselkedése, kommunikációra való képtelensége, a csökkent mértékű társadalmi kapcsolata, autisztikus magánya nem sokkal szokatlanabb, mint a környezetében élő „egészségesnek" mondott személyeké. Olyan világ ez, amelyben teljesen szétbomlott, vagy már bomlásnak indult családok jelennek meg - gyerekeket látunk szülők nélkül és szülőket gyerekek nélkül. Olyan világ ez, amelyben a társas lét csaknem teljesen kizárt, így nem marad más, mint az „egészséges magány" és az emberben féregként nyüzsgő gondolatok, melyek belülről emésztik. A Deviancia szereplőinek egy része nem bukkan fel a darabban, csak szó van róluk, azok viszont akik megjelennek a színen, kapcsolataikban elhidegültek, kudarcba fulladt létük pedig megmutatja, milyen lenni, ugyanakkor „nem jelen lenni" a világban. Az autista betegsége okán nem tud jelen lenni a társadalomban, ezért él egyfajta magányban, mintha saját maga bújt volna el, hogy ne lássa a világ fájdalmait. És ez történik a többi szereplővel is. Mikor nincs már kivel beszélni, saját magukba fordulnak és néha még önmaguk elől is elrejtőznek. Csak tévelyegnek, nem találva kiutat, értéket, nehezen megkülönböztetve jót és rosszat egymástól. A költői képekben gazdag, bár erőteljesen nyers drámában néha mégis megcsillan a szeretet, igaz, nem tudjuk, hogy azt a kis fényt éppen most temeti be a „sár", a „ragadó föld", hogy örökre elmúljon, vagy kitörni próbál alóla, hogy megmaradjon.

Gálovits Zoltán, dramaturg

Külön köszönet a Casa Faenza Egyesületnek.

 

Bolondos évszakok

A jó hangadottságokkal és mozgáskultúrával rendelkező temesvári magyar társulat különböző slágerekkel, filmzene-, illetve musicalrészletekkel csillogtatja meg humorát és tehetségét. A közismert dalokat, örökzöld dallamokat a Társulat a négy évszak szerint válogatta, épp ezért az előadás teljes címe: Bolondos évszakok zenés váltakozása.

 

Woody Allen nyomán
Mellékhatások

Időtartam: 1h 20'

„Isten hallgat, most már csak az Embernek kéne befognia a száját."


„A valóság egyetlen jellemzője, hogy híján van a lényegnek. Amivel nem azt akarom mondani, hogy nincs lényege, hanem hogy híján van neki."

„Ha nem hibázol folyton, az annak a jele, hogy nem hozol létre semmi újat."

 
 

Woody Allenről mindenkinek a neurotikus értelmiségi, a kicsi, szemüveges, New York-i entellektüel jut az eszébe, aki több időt tölt a pszichológusánál, mint partnerével, szüleivel vagy a munkahelyén. Azoknak, akik a figura mögé próbálnak látni elsősorban a sikerfilmek (Annie Hall, a Hanna és nővérei, Fogd a pénzt és fuss! stb.) rendezője jut eszébe. Pedig Allen nem csupán elsőrangú forgatókönyvíró, rendező és összetéveszthetetlenül egyedi színész, hanem színpadi szerzőként és négy kispróza kötetével pedig novellaíróként irodalmi babérokra is tör. A kisprózákban némileg átöltöztetve ugyan, de ugyanazokat az elemeket fedezhetjük fel, mint az Allen-filmekben: az értelmiségi, finom szellemeskedést, a néhol brutálisan abszurd poénokat, a mindent a szatíra görbe tükrén át szemlélő életfelfogást. De vajon még ma is érvényesek-e, hatnak-e ezek az Allen művészetének esszenciáját egybesűrítő novellák?
 

Zián & Kopik

Időtartam: 45'
Kopik és Zián két környezet- és gyermekbarát manó. Remek cimborák, és van egy közös vállalkozásuk: a legjobb válogató szakemberek, igazi profikként végzik munkájukat. Mindenre gondjuk van, leginkább a környezetükre. Ők ismerik legjobban a fém-, műanyag- és papírhulladék helyét. Vidáman, felelősségteljesen végzik feladatukat, s mindig van idejük rácsodálkozni az őket körülvevő világra. Játék- és kísérletezőkedvük határtalan. Jelszavuk: «Ne legyünk csoda híján, itt vagyunk mi: Kopik s Zián!» Örömmel osztják meg szakmai tudásukat gyerekekkel, felnőttekkel. Manónyelvük mindenki számára érthető. Nincsenek titkaik, kivéve...

Andres Mariano Ortega - Erős Ervin - Kiss Csaba - Gyarmati Kata
Veszedelmes viszonyok

Időtartam: 2h 15' egy szünettel

William Shakespeare
Ahogy tetszik

Időtartam: 3h 30' egy szünettel
"Nem tudom eldönteni, szívem,

hogy hamburger, vagy hot-dog.

Nem tudom eldönteni, szívem,

hogy itt rosszabb, vagy ott jobb.

Nem tudom eldönteni, szívem,

és nem is érdekel,

és most már biztos maradok,

mert tudom, hogy menni kell.

És most majd nem veszek semmit,

bár szépen mennek föl az árak.

És veled nekem a legjobb,

úgyhogy én nem maradok nálad!"


(Müller Péter Sziámi)

 


Város vagy erdő? Menni vagy maradni? Betagozódni vagy kivonulni? Felvállalni vagy álruhába bújni? Idealizmus vagy valóság? Romantika vagy realitás? Elvhűség vagy kompromisszum? Részt venni az életben vagy kikerülni? És a szerelemben?

A darab szereplői kivonulnak a világból, és teremtenek maguknak egy mesterséges Édenkertet, ahol mindenki megpróbálja meghozni a maga döntését. De lehet-e döntéseket hozni a világon kívül?

 
Az előadásban elhangzó dalok:
Balaton - Elmúlik (Tudom, hogy tudod) Hunyadi Károly - Kozma György
Sziámi - Száz bolha, Müller Péter Sziámi
Balaton - Kész az egész, Víg Mihály
Európa Kiadó - Romolj meg!, Másik János - Menyhárt Jenő
 

Spiró György
Prah

Időtartam: 1h 30'
„Ez a szöveg kivételes gyöngyszeme a kortárs magyar drámairodalomnak, mert hihetetlen jellemábrázolások vannak benne és gyönyörű élethelyzetek, melyek összetett és fegyelmezett színészi jelenlétet követelnek meg. Komoly lélektani erőre van szüksége az embernek, hogy számot vessen az életével és ennek ábrázolásában Spiró nagy mester." - vallja a dramaturg.

„Spiró György zseniális a kisemberek ábrázolásában. A két szereplő egy átlagon aluli életszinvonalon tengődik, majd hirtelen hatalmas szerencse éri őket: megnyerik a lottófőnyereményt. Hogyan viszonyulnak ők ehhez a dologhoz, milyen emberi változást jelent ez bennük? E viselkedési formákat kutatjuk mi. Az emberben, ha egy váratlan fordulat következik be az életében, megjelenik a félelem, szinte leltárt készít, feltérképezi a vele történt dolgokat. Hősei lebontják izig-vérig az együtt töltött időt és az egy nagy titok, hogy ők hogyan bírkóznak majd meg ezzel, vagy inkább saját magukkal." - vallja a darab rendezője.

 

Gálovits Zoltán - Vass Richárd
Fafej

Időtartam: 1h
Vass Richárd egyéni műsora.
Felnőtt bábelőadás.

Egy kupac fa mellett, egy átlagos reggelen Fafej felébred és nem akar tudomást venni az elmúlásról. Nem maradt semmi számára csak a puszta, meg a kísértés, meg a pusztába kiáltott szó. Fafej nem tud tétlenül ülni, bár egyetlen feladata van, várni a csodát, ami nem kis próbatétel számára. Várunk és várunk időtlen idők óta. Azt hinnénk, hogy nem történik semmi, de a tétlenségben, a várakozás során mindig kerül valami, amibe bele lehet botlani, amibe bele lehet rúgni, amibe bele lehet gabalyodni. Mindig van valami, amitől elviselhetőbb a jelenlét, a pusztábavetettség, a magány. Nem tudni, mennyit várt már, de lassan feladja, előtte azonban elmond még egy utolsó faviccet, egy utolsó verset. Akármilyen fafejű, szerethető, egyszerre kiszámítható és kiszámíthatatlan, buta és okos, ártatlan és bűnös, csak beszél és beszél. Néha zavarosan, néha tisztán, néha túl sokat, máskor túl keveset. Egy utolsó hosszú monológ ez, amit nem lehet tudni, hogy hall-e valaki. Egy báb beszél. Ez maga a csoda. De bábú marad, ami sodródik egy megírt történeten keresztül. Fafej: fafej, és semmi több, de ebben az esetben ez minden, ami van.

 

 

A. P. Csehov
Cseresznyéskert

Időtartam: 2h 30' egy szünettel
Megaszalódott emlékeink lassan süllyednek létünk ingoványos, bizonytalan talaján.
A csalós nosztalgia vagy a valós érzelmek ébresztenek-e bennünk igazi ragaszkodást? Mindenkinek megvan a maga Cseresznyéskertje, amit hiába próbál meg kiírtani.
A Cseresznyéskert metafora. A démoni erővel belénk kapaszkodó megsemmisíthetetlenség metaforája. És ami megsemmisíthetetlen, az kortalan.
A kortalanság álarca mögé rejtőzött a Cseresznyéskert, és úrnője, Ranyevszkaja is. Mindkettő állandó, és ezért elpusztíthatatlan. Mert ereje a lelkében rejlik. Átível korokat, hidat teremt a múlt és a jövő között, és azt sugallja, hogy az élet talán csak egy kifeszített, hosszú pillanat.

 

Herman Melville
Moby Dick

Időtartam: 1h

Gianina Cărbunariu
mady-baby

Időtartam: 1h 20'
Borbély B. Emília egyéni műsora.

„Otthon... én nem vagyok otthon. Itthon sem vagyok itthon. De otthon sem vagyok otthon. Otthon nem vagyok itthon, itthon nem vagyok otthon. Én nem leszek otthon se itthon, se otthon."

(Mady)

 

 

A monodráma három román fiatalról szól és az önfeláldozásról. Egy nehéz körülmények között élő, bukaresti lányt, Voicu, az Írországban élő barátja rávesz, hogy költözzön ki hozzá. A repülőtéren Mady találkozik Bogdánnal, együtt utaznak és a továbbiakban hármójuk sorsa egybefonódik. A fiúk önmegvalósításról szóló harcában, a lány eszközzé, majd áldozattá válik. Mivel mindketten Mady prostitúciójából húznak hasznot, miután terhes lesz, egyikük sem vállalja a következményeket, inkább úgy döntenek: megölik.

 

Az előadás olvasatában Mady története, egy feltámadástörténet, amely a jóság és bűn, alászállás és megváltás, önzés és áldozathozatal fogalmai köré csoportosul. Eltompult, részvétlen korunkban Mady hús-vér, megtapasztalható valósága, élő tanubizonyságaként szolgáljon, az önzetlen szeretetnek, amellyel, ha figyelmesek vagyunk, civil életszféránkban bárhol találkozhatunk, köztereken és átjárókon, autóbuszon és bevásárlóközpontokban, útszéleken és kórházakban, a másikban és önmagunkban.


Homérosz - Márai Sándor - Claudio Monteverdi
Odüsszeusz hazatérése

Időtartam: 1h 25'
Odüsszeusz húsz évig volt távol Ithakától. Az első tíz évet a trójai háborúban töltötte, a második tíz évben pedig azért küzdött, hogy hazajusson családjához - foglalhatnánk össze nagyon leegyszerűsítve ezt a minden oldalról körüljárható, teljes gazdagságában mégis megfoghatatlan eposzt. A keletkezése óta eltelt sok száz év alatt a történetnek számtalan irodalmi, zenei és filmes feldolgozása született. Hol pusztán újra mesélve, hol ennél többre törekedve: újra értelmezve, szabadon átírva a hagyományt. Kétségtelen, hogy az utóbbi megközelítésből született művek az igazán izgalmasak a jelen számára.
A temesvári előadás felhasználja ugyan az eposzi történet homéroszi elbeszélését, de túl is lép azon. Egy olyan 20. Századi regényfeldolgozásnak - Márai Sándor Béke Ithakában című művének - szövegét veszi alapul, amely különleges látásmódjával,
a hazatérő Odüsszeusz sorsának tovább gondolásával szinte lerombolja az eposz által mitikussá növelt hős képét. Odüsszeusz felesége, Pénelopé és fia, Télemakhosz visszaemlékezésein keresztül rajzolódik ki az istenekkel szembeszegülő Odüsszeusz alakja és kalandjainak sora. Nagyon is emberi, földi nézőpontjukon keresztül egy Embert látunk, aki „leült az emberek asztalához, és befeküdt a nők ágyába". De visszaemlékezéseiken keresztül kirajzolódik más is - két élet: egy félbehagyott és egy el sem kezdett, és egy megoldás nélküli léthelyzet. Húsz év várakozás során kialakult Ithakában egy „rend", egy élet, amelyben a hazatérőnek - bár az élet róla, pontosabban hiányáról szól - már nincs helye. Ugyanakkor húsz év alatt veszteségek, csapások és nők hatására kifejlődött egy olyan személyiség, aki már képtelen beilleszkedni a nélküle kialakult életbe. Az a pillanat, amire Pénelopé és Télemakhosz olyan hosszú ideig vártak, nem Odüsszeusz megérkeztével, hanem csak halálával jön el. Az előadás profán dimenzióját Monteverdi Odüsszeusz hazatéréséről írt csodálatos barokk operája egészíti ki. Felnagyítva a történet egyes pillanatait, kitágítva földi, színpadi terét és idejét a magasba, a „szentségesbe" emeli.
A szereplők indulati és érzelmi megnyilvánulásait egyben sajátos iróniával színezi.

Az oldalunk sütiket használ!


Weboldalunk a felhasználói élmény fokozása, illetve a biztonságos és optimális böngészés érdekében sütiket használ. Leírásuk és a süti használati politikája itt tekinthető meg.

Kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat is!

Süti választás