Előadások

hogy hamburger, vagy hot-dog.

Nem tudom eldönteni, szívem,

hogy itt rosszabb, vagy ott jobb.

Nem tudom eldönteni, szívem,

és nem is érdekel,

és most már biztos maradok,

mert tudom, hogy menni kell.

És most majd nem veszek semmit,

bár szépen mennek föl az árak.

És veled nekem a legjobb,

úgyhogy én nem maradok nálad!"

(Müller Péter Sziámi)

Város vagy erdő? Menni vagy maradni? Betagozódni vagy kivonulni? Felvállalni vagy álruhába bújni? Idealizmus vagy valóság? Romantika vagy realitás? Elvhűség vagy kompromisszum? Részt venni az életben vagy kikerülni? És a szerelemben?

Egy kupac fa mellett, egy átlagos reggelen Fafej felébred és nem akar tudomást venni az elmúlásról. Nem maradt semmi számára csak a puszta, meg a kísértés, meg a pusztába kiáltott szó. Fafej nem tud tétlenül ülni, bár egyetlen feladata van, várni a csodát, ami nem kis próbatétel számára. Várunk és várunk időtlen idők óta. Azt hinnénk, hogy nem történik semmi, de a tétlenségben, a várakozás során mindig kerül valami, amibe bele lehet botlani, amibe bele lehet rúgni, amibe bele lehet gabalyodni. Mindig van valami, amitől elviselhetőbb a jelenlét, a pusztábavetettség, a magány. Nem tudni, mennyit várt már, de lassan feladja, előtte azonban elmond még egy utolsó faviccet, egy utolsó verset. Akármilyen fafejű, szerethető, egyszerre kiszámítható és kiszámíthatatlan, buta és okos, ártatlan és bűnös, csak beszél és beszél. Néha zavarosan, néha tisztán, néha túl sokat, máskor túl keveset. Egy utolsó hosszú monológ ez, amit nem lehet tudni, hogy hall-e valaki. Egy báb beszél. Ez maga a csoda. De bábú marad, ami sodródik egy megírt történeten keresztül. Fafej: fafej, és semmi több, de ebben az esetben ez minden, ami van.

„Otthon... én nem vagyok otthon. Itthon sem vagyok itthon. De otthon sem vagyok otthon. Otthon nem vagyok itthon, itthon nem vagyok otthon. Én nem leszek otthon se itthon, se otthon."

(Mady)

A monodráma három román fiatalról szól és az önfeláldozásról. Egy nehéz körülmények között élő, bukaresti lányt, Voicu, az Írországban élő barátja rávesz, hogy költözzön ki hozzá. A repülőtéren Mady találkozik Bogdánnal, együtt utaznak és a továbbiakban hármójuk sorsa egybefonódik. A fiúk önmegvalósításról szóló harcában, a lány eszközzé, majd áldozattá válik. Mivel mindketten Mady prostitúciójából húznak hasznot, miután terhes lesz, egyikük sem vállalja a következményeket, inkább úgy döntenek: megölik.

Hölgyek és urak!

Kapcsolják be biztonsági öveiket! Leszállunk a Férfi és a Nő lelkének legmélyebb bugyraiba! Figyelmeztetés: Ne tévesszen meg senkit a látszat, ez még mindig csak a felszín! Az, ami a felszín felett és alatt van, ami mindig új és mindig ismeretlen és kitölt mindent, az az őrült, szédült, forró, izzó, vad és mocskos mámor, varázs... a szerelem.

„Prométheuszról négy monda ad hírt:

Az első szerint odaláncolták a Kaukázus sziklájához, mert az isteneket elárulta az embereknek és az istenek sasokat küldtek, melyek tépdesték mindig újrasarjadó máját.

A második szerint Prométheusz a lecsapó csőrök okozta fájdalmában egyre mélyebben nyomult a sziklába, míg eggyé nem lett vele.

A harmadik szerint évezredek során elfelejtették árulását, elfeledték az istenek, a sasok, ő maga..."

Franz Kafka: Prométheusz (Tandori Dezső fordítása)

„A tűz, mellyel agyag-képét formálta Prométheusz,
Öszve sütötte kezét s újait, és ki alutt."

(Ungvárnémeti Tóth László: PROMETH)

„nem a lánc
nem az óraműpontossággal
visszajáró sas
csőre karma

az árulás füstje fáj
a fuldoklás szégyene
miért kellett körém
gyújtanotok az erdőt"

(Kányádi Sándor: Prométheusz)