Előadások
Elżbieta Chowaniec Gardénia
"A gardénia kényes virág. Szabadföldön fagypont alatt elpusztul. Sötétzöld, fénylő levelei között jázminillatú virágok nyílnak. Meglehetősen embert próbáló növény - valósággal kiköveteli a meleg nappalokat és a hűvös éjszakákat. Sajnos nagyon érzékeny és nehezen gondozható. Elvirágzás után nehezen lehet rávenni újabb virágzásra."
Lányok, asszonyok. Kislányok, kisasszonyok, hölgyek, némberek, tündérek, boszorkányok, hercegnők és koszos cselédek, elvirágzott prostituáltak és kényeskedő dámák. Éhesek, vágyakoznak, verekednek, mocskolódnak, ölelkeznek, üvöltenek, sírnak, keringőznek - négy nő. Négy női generáció innen, a közeli Krakkóból, Lengyelországból, Közép-Európából. Egy szelet közép-európai történelem; ötven év pokoljárása, újra meg újra fellobbanó és kifakuló álmok, keretbe törések, falnak rohanások, felröppenések és elvérzések. Mint egy görög tragédiában, úgy örökíti nemzedékről nemzedékre sorsát egy sajátos női vérvonal. Négy portré - mögöttük egy kontinensdarab.
Oleg és Vlagyimir Presznyakov Özönvíz előtt
Sławomir Mrożek Rendőrség
Legyőzzük a hegyet, alpinisták! Zászlóval a csúcsra ér, aki akar, s nem sejtjük, amit megmásztunk, nem gránit, szikla, jég, vagy fal; csak guanó, trágya, szar. Kalapács, szög: a hatalom örök. (Dinnyepluralizmus: sárga, meg görög). Nem tudni, kinek kicsoda kije, ha jó a mimikrije. De ha néha esik, szakad a gát, s kilóg az el-elliluló lóláb. Bat ih bin veri kúl! Zsö szüi bjútifúl. A civilizoláció rámborul hanyagúl.
Karel Čapek nyomán Vagabondó
Henrik Ibsen Peer Gynt
Ibsen Peer Gynt-jének főhőse a nyughatatlan, saját lehetőségeit kutató, felfedezni vágyó, esendő férfi. Az emberi sors alapvető kérdéseire választ kereső színmű a budapesti Forte Társulattal közös előadásban születik újjá. Ibsen filozófikusan költői világát ezúttal a szöveg, a tánc és a zene egységéből gyúrt komplex színházi nyelv hivatott megteremteni. Az álom és a valóság határán egyensúlyozó mese, expresszív képekben a testek, a hangok, a mozgás és a színészi játék összhangja által ígér szokatlanul izgalmas színházi élményt.
Peer Gynt spot
Borsszem Jankó
Vinnai András Furnitur
„Mi nem a kedvenc színére vagyunk kíváncsiak. Ha nálunk akar vásárolni, le kell ásnia a lelke igazságáig!"
Thomas Bernhard Immanuel Kant
Németh Ákos Deviancia
Nehezen húzhatunk éles határt aközött, hogy mit nevezhetünk normálisnak és mit deviánsnak, a szerző azonban nem is törekszik erre. Drámájában egy olyan világot tár elénk, amelyben egy autista lány abnormálisnak nevezett viselkedése, kommunikációra való képtelensége, a csökkent mértékű társadalmi kapcsolata, autisztikus magánya nem sokkal szokatlanabb, mint a környezetében élő „egészségesnek" mondott személyeké. Olyan világ ez, amelyben teljesen szétbomlott, vagy már bomlásnak indult családok jelennek meg - gyerekeket látunk szülők nélkül és szülőket gyerekek nélkül. Olyan világ ez, amelyben a társas lét csaknem teljesen kizárt, így nem marad más, mint az „egészséges magány" és az emberben féregként nyüzsgő gondolatok, melyek belülről emésztik. A Deviancia szereplőinek egy része nem bukkan fel a darabban, csak szó van róluk, azok viszont akik megjelennek a színen, kapcsolataikban elhidegültek, kudarcba fulladt létük pedig megmutatja, milyen lenni, ugyanakkor „nem jelen lenni" a világban. Az autista betegsége okán nem tud jelen lenni a társadalomban, ezért él egyfajta magányban, mintha saját maga bújt volna el, hogy ne lássa a világ fájdalmait. És ez történik a többi szereplővel is. Mikor nincs már kivel beszélni, saját magukba fordulnak és néha még önmaguk elől is elrejtőznek. Csak tévelyegnek, nem találva kiutat, értéket, nehezen megkülönböztetve jót és rosszat egymástól. A költői képekben gazdag, bár erőteljesen nyers drámában néha mégis megcsillan a szeretet, igaz, nem tudjuk, hogy azt a kis fényt éppen most temeti be a „sár", a „ragadó föld", hogy örökre elmúljon, vagy kitörni próbál alóla, hogy megmaradjon.
Bolondos évszakok
Woody Allen nyomán Mellékhatások
„Isten hallgat, most már csak az Embernek kéne befognia a száját."
„A valóság egyetlen jellemzője, hogy híján van a lényegnek. Amivel nem azt akarom mondani, hogy nincs lényege, hanem hogy híján van neki."
„Ha nem hibázol folyton, az annak a jele, hogy nem hozol létre semmi újat."
Zián & Kopik
Andres Mariano Ortega - Erős Ervin - Kiss Csaba - Gyarmati Kata Veszedelmes viszonyok
William Shakespeare Ahogy tetszik
hogy hamburger, vagy hot-dog.
Nem tudom eldönteni, szívem,
hogy itt rosszabb, vagy ott jobb.
Nem tudom eldönteni, szívem,
és nem is érdekel,
és most már biztos maradok,
mert tudom, hogy menni kell.
És most majd nem veszek semmit,
bár szépen mennek föl az árak.
És veled nekem a legjobb,
úgyhogy én nem maradok nálad!"
(Müller Péter Sziámi)
Város vagy erdő? Menni vagy maradni? Betagozódni vagy kivonulni? Felvállalni vagy álruhába bújni? Idealizmus vagy valóság? Romantika vagy realitás? Elvhűség vagy kompromisszum? Részt venni az életben vagy kikerülni? És a szerelemben?
Balaton - Elmúlik (Tudom, hogy tudod) Hunyadi Károly - Kozma György
Balaton - Kész az egész, Víg Mihály
Európa Kiadó - Romolj meg!, Másik János - Menyhárt Jenő
Spiró György Prah
„Spiró György zseniális a kisemberek ábrázolásában. A két szereplő egy átlagon aluli életszinvonalon tengődik, majd hirtelen hatalmas szerencse éri őket: megnyerik a lottófőnyereményt. Hogyan viszonyulnak ők ehhez a dologhoz, milyen emberi változást jelent ez bennük? E viselkedési formákat kutatjuk mi. Az emberben, ha egy váratlan fordulat következik be az életében, megjelenik a félelem, szinte leltárt készít, feltérképezi a vele történt dolgokat. Hősei lebontják izig-vérig az együtt töltött időt és az egy nagy titok, hogy ők hogyan bírkóznak majd meg ezzel, vagy inkább saját magukkal." - vallja a darab rendezője.
Gálovits Zoltán - Vass Richárd Fafej
Felnőtt bábelőadás.
Egy kupac fa mellett, egy átlagos reggelen Fafej felébred és nem akar tudomást venni az elmúlásról. Nem maradt semmi számára csak a puszta, meg a kísértés, meg a pusztába kiáltott szó. Fafej nem tud tétlenül ülni, bár egyetlen feladata van, várni a csodát, ami nem kis próbatétel számára. Várunk és várunk időtlen idők óta. Azt hinnénk, hogy nem történik semmi, de a tétlenségben, a várakozás során mindig kerül valami, amibe bele lehet botlani, amibe bele lehet rúgni, amibe bele lehet gabalyodni. Mindig van valami, amitől elviselhetőbb a jelenlét, a pusztábavetettség, a magány. Nem tudni, mennyit várt már, de lassan feladja, előtte azonban elmond még egy utolsó faviccet, egy utolsó verset. Akármilyen fafejű, szerethető, egyszerre kiszámítható és kiszámíthatatlan, buta és okos, ártatlan és bűnös, csak beszél és beszél. Néha zavarosan, néha tisztán, néha túl sokat, máskor túl keveset. Egy utolsó hosszú monológ ez, amit nem lehet tudni, hogy hall-e valaki. Egy báb beszél. Ez maga a csoda. De bábú marad, ami sodródik egy megírt történeten keresztül. Fafej: fafej, és semmi több, de ebben az esetben ez minden, ami van.
