Előadások
Prométheusz
„Prométheuszról négy monda ad hírt:
Az első szerint odaláncolták a Kaukázus sziklájához, mert az isteneket elárulta az embereknek és az istenek sasokat küldtek, melyek tépdesték mindig újrasarjadó máját.
A második szerint Prométheusz a lecsapó csőrök okozta fájdalmában egyre mélyebben nyomult a sziklába, míg eggyé nem lett vele.
A harmadik szerint évezredek során elfelejtették árulását, elfeledték az istenek, a sasok, ő maga..."
Franz Kafka: Prométheusz (Tandori Dezső fordítása)
„A tűz, mellyel agyag-képét formálta Prométheusz,
Öszve sütötte kezét s újait, és ki alutt."
(Ungvárnémeti Tóth László: PROMETH)
„nem a lánc
nem az óraműpontossággal
visszajáró sas
csőre karma
az árulás füstje fáj
a fuldoklás szégyene
miért kellett körém
gyújtanotok az erdőt"
(Kányádi Sándor: Prométheusz)
Grimm testvérek Jancsi és Juliska
Anavi Ádám Második Matyi
Amor omnia
Arni Ibsen Mennyország
Kerényi Ferenc A nemzet csalogánya
Tasnádi István Titanic vízirevü
Grimm testvérek A brémai muzsikusok
Molière Szívek és szarvak
Ödön von Horváth A férfiak nélküli falu
Cervantes Don Quijote
Line Knutzon Közeleg az idő
Életünket időpontok, órarendek, menetrendek táblázatai hálózzák be; karunkon, a polcon, a falon, a mobiltelefonon, a számítógépek képernyőin pedig másodperceket kattognak a mutatók. Hol vagyunk mi ebben a mai IDŐBEN? Hilbertet fokozottan izgatja ez a kérdéskör: "Az időről van szó (...) utol kell érnünk az időt - próbálok időt vásárolni, hogy legyen időnk időhöz jutni."
Knutzon Közeleg az idő című darabjában fölösleges kronológiát és lineáris dramaturgiát keresnünk. A jelenetekből magunk vagy "ismerőseink" hétköznapjaira ismerhetünk, persze átitatva az abszurd "karikírozó" eszközeivel. Kapcsolatok, melyeket az IDŐ megszokássá szegényített és az ember kétségbeesett menekülése a megszokásoktól. Csak... KÉSŐN?...
Bohumil Hrabal Sörgyári capriccio
„Unatkozik? Vegyen mosómedvét!"... Vagy biciklizzen együtt a sörgyárgondnok feleségével, kortyoljon jó nagyot a városka söréből, másszon fel Pepin bácsival a kéményre, vágja le jó rövidre a haját, botladozzon tangólépésben Francinnal, aludjon csillogó hurkák és illatozó lapockák között, és ha ez még mindig nem elég, meg ne álljon mindaddig, amíg végre azt nem mondhatja diadalmasan, hogy: „Gyönyörű volt, és mivel gyönyörű volt, következésképpen veszélyes is volt, és mert veszélyes volt, úgy volt az igazi, a nekem való..."