Mellékhatások ...csak részben
Mellékhatások ...csak részben
Rendezőként másodszor jársz Temesváron, a Prométheusz után. A múltkor is ugyanezekkel a színészekkel dolgoztál?
Igen, van átfedés a színészek között. Néhányan régiek, ugyanakkor kértem, hogy újakkal is dolgozhassak. Géza (Aszalos Géza), Tuci (Magyari Etelka) és Tokesszel (Tokai Andrea) már dolgoztunk a Prométheuszon, Pecka (László Pecka Péter) és Bandi (Bandi András Zsolt) számomra „újak”. Valójában szinte az egész társulatot ismerem, mivel a Titanic vízirevü (2008) koreográfusa voltam, ez sokat segít a karakternek megfelelő színész kiválasztásában.
Van hasonlóság a Prométheusz és Mellékhatások közt?
Ez egy más jellegű előadás lesz. A Prométheusz egy „nagy, széles vásznú eposz” volt, ha a megfogalmazását, ritmusát, vagy úgy általában az egésznek a világát nézem. A Mellékhatások sokkal intimebb lesz. Zárt, apró, egymás után következő történetekből áll össze az egész. Lényegesen különbözik a két előadás, a Mellékhatásokban sokkal dominánsabb, markánsabb közlési forma a szöveg, mint a mozgás. Vágytam arra, hogy szöveggel dolgozzak.
Hogy esett a választás Woody Allenre?
Mindenképpen kortárs szöveget szerettünk volna. Pont akkoriban Woody Allen novelláit olvastam. Nekem nagyon megtetszett az a hihetetlen önirónia, ami árad az emberből, mennyire tud groteszk lenni. Furcsa módon, a filmjeit szeretem, de nem vagyok a feltétlen rajongója. Szívesen megnézem őket, de nem keresem. Az előadást is inkább az írásai hatják majd át. A szövegei egyfajta „recept”. Az írásaiban a mai nyelvezet ellenére mégis van „valami” – és ez Woody Allen –, olyan nyelvtani fordulatok, mondatszerkezetek, amitől azt érzem, hogy épp ilyen rafináltan nem beszélnek egymással emberek. Nagyon választékos, nagyon bizarr képek teszik ezeket a szövegeket egyedivé. Van 5 karakter, mindenki a saját kis frusztrációjával – függetlenül attól, hogy női vagy férfi figuráról beszélünk, ez mind Woody Allen maga. Ő, ugye örömzenész is, klarinétozik. Tudatos választás részemről, hogy az előadásban általa játszott zenét is használok.
Önmagadra lelsz ezekben a frusztrációkban?
Természetesen van egy-kettő, és nagyon remélem, hogy majd a nézők is magukra ismernek ebben a torz tükörben. A színészek is beleszövik magukat, az előadás nagyon sokat alakult a próbafolyamat alatt. Ezért is mondtam a színészeknek már az elején, hogy számítok rájuk. Nagyon élvezem, hogy az életben jelentkező konkrét problémákkal Woody Allen hogyan küzd meg. Az előadás nyelvezete is mai, de a hétköznapok pillanatai néha átmennek egy groteszk, szürreális megjelenési formába. Szerencsére, a szövegeiben leírt humort „nem sikerült kiírtanom”. Aki a fanyar humort szereti, annak remélem bejön majd az előadás.
