Novemberi improvizációs est - ajánló

Home / Hírek / Novemberi improvizációs est - ajánló

Novemberi improvizációs est - ajánló

Rudolf von Einundzwanzig szokásos reggeli csoszogására indult és csodálkozva konstatálta, hogy Kugelstadt utcái teljesen kihaltak. Sehol egy fia lélek, pedig az este, bezzeg, még hangos volt a placc: a háromnapos kéményseprő-karnevál záróünnepségén ezrek tomboltak, kormos pofával vedelve az olcsó sert meg zabálva az ingyen fuszulykát.

-  Hová lettek ezek ilyen hirtelen? – kérdezte félhangosan inkább magától, mint valakitől, hiszen magán kívül senkit nem látott széles e hazában.

-  A közelgő jégkorszak hírére mindannyian elmentek horgászni az Északi fagyos tengerhez. – jött a válasz valahonnan.

Rudolf úgy meglepődött, hogy egy pillanat alatt leizzadt. Reszkető térdekkel fordult volna a hang irányába, csakhogy a hangnak nem volt iránya. Sehonnan nem jött és mégis mintha mindenhonnan szólt volna. Rudolf jónak látta, ha minél hamarabb kereket old, de mielőtt egyetlen lépést tehetett volna, ismét megszólalt a hang:

- Elmentek halfagyit fogni, sok mustárral és csillivel. A bürgermájszter ötlete volt; azt nyilatkozta a sajtónak: „A jelenlegi fagyos helyzetben ez a legjobb megoldás. Amikor a városlakók visszajönnek a hideg Északról, a városi hideget melegnek érzik majd. És ettől mindenki csill lesz és az ellenzék is lecsicsill a seggére, s nem megy többé színházba, mert ott mindig kétszer csíp.”

És mielőtt Rudolf von Einundzwanzig szívszélhűdést kapott volna, lábai előtt megnyílt a föld, azaz felemelkedett a csatorna fedele és odalent megjelent Rükk Ferdinánd hallowini töklámpásra hajazó vigyorgó képe. Kezében óriási rozsdás franciakulcsot szorongatott, ami egy aranyozott óralánccal kabátja felső gomblyukához volt erősítve.

- A fráncba, Ferdinánd! – kiáltott fel Őfelsége megkönnyebbült sóhajjal ajkain – Hát már azt hittem, megint megfutottak a lovak velem. Mit keresel ebben az órában a föld alatt? Hm?

- Gáz van, öregem. – felelte Ferdinánd. – Illetve: gáz nincs. Tegnap olvastam a lapokban, hogy valami földalatti szervezet munkálkodásának köszönhetően elcsorgott a vezetékeken valami aprópénz, amit a tartalékok feltöltésére folyósított a Hivatal a Vállalatnak. Gondoltam, megkeresem a repedést és megszüntetem a szivárgást. A gond az, hogy itt metaforikusan kell gondolkodni, és nem a szó egyenes értelmében. Itt költészet esete forog fenn: minden másként van, mint ahogyan nincs – fejtette ki Ferdinánd egy egyetemi professzort is megszégyenítő előadói stílusban.

Rükk Ferdinánd civil foglalkozása esővíz árus és bélyegnyalogató koordinátor volt, akit fénykorában az egész város ismert és szeretett. Eleganciája közismert volt: szebb időkben ezrek látogatták nyilvános illemtan- és táncóráit. Hírlik, hogy a nagy árvíz idején, amikor tilos volt a megárad esővizet árulni, ő feketén tudott jófajta vizet szerezni, amit aztán pult alatt adott el a legkedvesebb kuncsaftjainak. A bélyegnyalogató koordinátori szakmát a börtönben sajátította el, mégpedig egy véletlen esetnek köszönhetően: egy nap a szolgálatos káplár levelet írt a kedvesének, és amikor a borítékra bélyeget akart ragasztani, rájött, hogy akut szájszárazsággal küzd. Megrendülve önnön nyálatlanságától, kiállt a zárkák előtti folyosóra és dühösen elkiáltotta magát: “Kutyaütők, aki rá tud köpni erre a bélyegre, fél óra sétálót kap bónuszba.” Azzal letette az egy négyzetcentiméteres papírdarabkát a folyosó közepére és szétterpesztett lábakkal melléje állt. No, volt is ott köpködés - de a bélyeget nem találta el senki. Annál inkább a káplárt. Olyan köpészápor zúdult feléje, hogy kénytelen volt felvonni a nyári szezonban használt hatalmas napernyőt. Ekkor tűnt fel a láthatáron Rükk Ferdinánd, aki aznap takarítói munkára volt beosztva. Lágy tangó lépesekkel sétált a cellák közti folyosón, oly gyöngéden ölelve magához rozzant nyírágseprűjét, mintha egy Tina Törnert tartana karjaiban, és közben egy Heitor Gonzágó Villálóbosz di Bárkárólá-dallamot fütyörészett. A jelenet annyira poétikus volt, hogy a káplárnak elfolyt a nyála, rácseppent a bélyegre és a levél máris menetkész állapotba került. Hálából Rükk Ferdinánd számára amnesztiát járt ki, és segített elhelyezkedni neki a helyi postahivatalban. Ferdinándnak az volt a dolga, hogy minden délelőtt 10 és 12 óra közt apró tangó etűdöket adjon elő egy partvissal, saját maga szolgáltatva hozzá az élő zenét, fütty formájában. A tisztviselő kisasszonyoknak a műélvezettől elindult a nyálelválasztásuk, és megállás nélkül bélyegezhettek délután 4-ig.

Hogy mi lett a következménye Rudolf von Einundzwanzig és Ferdinand Rükk történelmi találkozásának, az érdeklődők megtudhatják november 19-én, pénteken 19 órakor a temesvári Küttel-klubban rendezendő körséta alkalmával. Meghívottjaink a Take it easy! ltd. várostörténeti kör előadói: BAZso, KEmő, MEtel és MáZsolI, akik könnyed festői képeket varázsolva meleget és vidámságot csempésznek mindazoknak a szívébe, akik nyáron még nem fáztak, de ennek is eljött az ideje.

Az előadást a Várbástya Egyesület és a Temesvári Csíky Gergely Állami Magyar Színház szervezi. Az megnövekedett fűtési számlákért nem vállalunk felelősséget. A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezzenek meg, akit elérnek. A 112-es vonal mostanában nagyon foglalt.

 

Az oldalunk sütiket használ!


Weboldalunk a felhasználói élmény fokozása, illetve a biztonságos és optimális böngészés érdekében sütiket használ. Leírásuk és a süti használati politikája itt tekinthető meg.

Kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat is!

Süti választás