Színész vagyok, elsősorban filmszínészként ismernek. De a gyökereim mélyen a színházhoz kötnek. 1977 és 2003 között a The Wooster Group társulat tagja voltam, akikkel saját előadásokat hoztunk létre és játszottunk a New York-i Performing Garage-ben, és turnéztunk is, szerte a világon. Dolgoztam Richard Foremannel, Robert Wilsonnal és Romeo Castelluccival is. Jelenleg a Velencei Színházi Biennále művészeti igazgatója vagyok. Ez a pozíció, a világban zajló események, valamint a vágyam, hogy visszatérjek a színházi munkához, megerősítették bennem a hitet a színház egyedülálló, pozitív erejében és fontosságában.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új platformot nyit fiatal alkotói csoportok számára. Az inkuBÁTOR célja, hogy a markáns, izgalmas színházi gondolkodás már a pályakezdés elején lehetőséget kapjon nézőpontok és színházi formák ütköztetésére.
A 2026-os kiírás központi szövege Molnár Ferenc Liliom című darabja. Olyan mű, amely több mint száz éve különböző értelmezési keretekben él, romantikus mítoszként, társadalmi helyzetrajzként, egy emberi sors széthullásának történeteként tekintett rá a színházi szakma. Liliom alakja volt már vagány, középosztály alatti túlélő, csapongó energiabomba, sodródó férfi és hibás döntéseket ismétlő, esendő ember. Ő olyan figura, akire minden korszak rávetítheti saját problémáit és félelmeit.
A Szakadás, a Lajter Márkó Ernesztó személyes történeteiből építkező előadás, a vallomás, a fikció és a performansz határán mozog. A Csiky Gergely Állami Magyar Színház legújabb bemutatója február 22-én 19:00 órától látható az előadótérként először funkcionáló térben, az Oroszlános házban (Dóm-tér 6.).
Temesvár egyik legrégebbi ipartelepének elfeledett részén a Textilüzem újra életre kel: ott, ahol a vastag falak között, a hosszú csarnokokban a szövőgépek kattogása egykor egész városrészek megélhetését biztosította, ma a művészet veszi birtokba a teret. Ebben az ipari közegben új fejezetet nyitunk: létrehozzuk a SZÍNHÁZÜZEMet, amely visszaadja az épületet a közösségnek. A csarnok ipari jellegét és szerkezetét megőrizzük, de új funkcióval ruházzuk fel: alkotói térré, találkozóhellyé és előadóteremmé alakítjuk át. Projektünkkel a közösség bevonását, az ipari múlt jelentésrétegeinek integrálását és a város kreatív életéhez kapcsolását célozzuk meg.
Újabb gyermekelőadással hívja játékra a legkisebbeket a Csiky Gergely Állami Magyar Színház: a Tarka bárka fedélzetére várnak minden gyerekeket. Az előadás bemutatója november 21-én, pénteken 14.00 órától lesz a színház Stúdiótermében.
Rumi László rendező a tárgyanimáció játékosságára építi az előadást, ez lehetőséget ad arra, hogy a gyerekeknek fantáziája szabadon szárnyaljon. Hullámok hátán utazik a közönség, miközben a bárka fedélzetén varázslat történik. Kézzel fogható formák átváltozását látjuk, a matrózok keze alatt a puha, színes formák átváltoznak: termetes bálna úszik át a színpadon, csikóhal suhan el, polip bontja ki rengeteg karját.
„Csontra húzták”, majd átgyúrták a szöveget, hogy a szereplők közti viszonyok tisztán kirajzolódjanak – mondja Ricz Ármin, aki jelenleg Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című darabját rendezi a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. Míg az eredeti mű a társadalom erkölcsi rendjének széthullását mutatja meg, addig Ricz Ármin az atomoktól indul a teljes egész felé: azt a belső folyamatot vizsgálja, ahogyan a közöny és a tehetetlenség megfogan, és eljuttatja az embert a szerethetetlenségig, a magányig. A kikiáltó – szövegeiben Roland Barthes, Freud és Simone Weil gondolataival – vásári figura helyett élő lelkiismeretként jelenik meg a színen, ami új nézőpontot ad az előadásnak. A rendezővel a próbafolyamat kezdetén beszélgettünk.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház kollázspályázatot hirdet a 2026. január 10-én bemutatásra kerülő Örkény István: Tóték című előadásához kapcsolódva.
A felhívást a KONTEXTUS programsorozat keretében tesszük közzé. Művészetközvetítő és közösségépítő kezdeményezésünk célja, hogy a színházi előadásainkhoz kapcsolódó gondolkodás révén több irányból is megszólítsuk a közönséget – jelen esetben a groteszk és abszurd világára épülő vizuális reflexiók formájában.
Miért érezzük úgy, hogy egy régi szöveg néha pontosabban beszél rólunk, mint egy kortárs? Hogyan kap hangot egy száz évvel ezelőtti szerelmi történet egy olyan világban, ahol a válságérzés, a szétesés és az újrakezdés része a mindennapi tapasztalatnak? Ödön von Horváth művei különösen közel állnak ehhez a kérdéskörhöz.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház – egy többnyelvű város kisebbségi intézményeként – a 2008 óta következetesen megszervezett fesztiválsorozattal a térség egyik kiemelt párbeszédteremtő platformjává emelte a TESZT - Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozót. Idén a fesztivál olyan kérdéseket vet fel, mint: hogyan lehet együtt létezni egy széthúzásokkal terhelt korszakban, amelyet háborúk és a posztháborús valóság, migráció, erősödő politikai populizmus és radikalizálódás, digitális polarizáció és a klímaváltozás fokozódó szorítása határoz meg.
Interjú Horváth Hunorral, a Tóték c. előadás rendezőjével
Félelemből engedelmesség, engedelmességből gyűlölet, gyűlöletből gyilkosság – majd normalitás. Örkény István Tóték című darabja ma újra aktuális. Horváth Hunor rendező időben és térben új keretbe helyezi a történetet, ettől az abszurd és a humor még inkább ráerősít egy széthulló világra. A színházigazgató-rendezővel a klisészerű olvasatok lebontásáról, gyűlöletszító szélsőségekről, a többnyelvűség feszültségeiről és lehetőségeiről beszélgettünk.
