Interjúk, kritikák 

Cseh Tamás a magyar kultúra egyik ritka jelensége. Az 1943 és 2009 között élt, rajztanárból lett zeneszerző, énekes és színész nem volt virtuóz énekes, nem volt sztár a szó hagyományos értelmében, mégis generációk tanulták meg tőle, hogyan lehet egy szál gitárral és néhány remek sorral sajátos világot teremteni. Bereményi Gézával közösen írt dalai a hétköznapokból kiindulva mesélnek szabadságról és alkalmazkodásról. A Kádár-korszakban ezek a dalok kódolt utalásokkal idézték fel a szocialista Magyarország abszurditásait, és bár akkor még nem volt köztudott, messze túlmutattak saját korukon. Cseh Tamás dalai egyszerre kordokumentumai egy letűnt érának, ugyanakkor lenyomatai annak, hogyan próbál a mindenkori ember utat találni, eligazodni a saját életében. Meséltek egy országról, amelyben sok mindent csak félmondatokban lehetett kimondani, emberekről, akik maradni vagy menni készültek, szerelmekről, barátságokról, kudarcokról és reményről, majd évtizedekkel később ezek a dalok a magyar emlékezet részévé váltak.

A Minden álmunkban ebből az univerzumból indul ki. Egy találkozás azokkal a dalokkal, amelyek évtizedek óta velünk, bennünk élnek, és azokkal az alkotókkal, akik a sorok között ma új jelentéseket találnak. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészei különböző alkotói világokat állítanak egymás mellé azzal, hogy saját hangjukon szólaltatják meg Cseh Tamás dalait, amelyek egy sajátos közép-európai történetet rajzolnak ki. Egy olyan térségét, ahol a történelem a hétköznapokban is jelen van, ahol a humor nélkülözhetetlen a túléléshez, ahol a szabadság állandó vágy.

A Minden álmunkban azoknak szól, akik ismerik Cseh Tamás világát, és azoknak, akik most találkoznak vele először, mert ezek a szövegek végső soron nem Magyarországról, hanem rólunk szólnak, az álmainkról, és arról, hogy ezek valóra válásának reményét nem adhatjuk fel.