Két férfi, akik belefáradtak a soha véget nem érő háborúban eltöltött életbe, a madarakkal együtt felépítik Felhőkakukkvárt, a művészettörténet egyik első megvalósított utópiáját. Két és fél ezer évvel Arisztophanész vígjátéka után, mi továbbra is háborúban élünk, amely nem ér véget, csak alakot vált és földrajzi helyet, fáradtak vagyunk, leigázottak, s csak álmodozunk saját utópiánkról. Vajon mindezek után létrehozható egy világ, ahol mindenki egyenlő, ahol nincs háború, nincsenek harcok? És ha igen, miért nem tudjuk megvalósítani? És ha mégis megvalósítanánk, mennyi időbe telne újra elrontani?

1h45'

+14

Sajtómegjelenések: 

„Akármennyire is százéves már a felismerés, hogy a színész nem szócső, hanem ott van a teste is, és akármennyire százéves a felismerés, hogy ez a színészi test, ha kilép a realizmus regiszteréből, akkor a lehetőségei sokszorosan hatványozódnak, ritka az az előadás, amelyik ennyire jól ki is használja ezt a lehetőséget. Itt a mozgás, a testek játéka végig intenzív és jelentésteremtő volt. És ráadásul nagyon jó is, pontos, látványos." Ficher Botond, Látó, 2024. március

Temesvári fecnik 

„Az előadás több nyelven szólal meg: a disztópiától az abszurdon keresztül eljut egy egészen komikus, önmagát leleplező, a színház értelmét fejtegető bohózatig, majd egy teljes musical fináléval zárul..." Lokodi Anna-Aletta, Nemzetiségi Színházi Kollokvium 2023 - Kollibaci blog

Görög komédiától a zenés színházig és vissza 

„Hangulatát tekintve, az előadás kreatív módon játszik a nézőkkel. Ha diagrammban kéne ábrázolni, egy szépen ívelt, fordított U betű rajzolódna ki." Székely Bence, Nemzetiségi Színházi Kollokvium 2023 - Kollibaci blog

Közös vészmadárkodás

„A temesvári társulat elképesztő dinamikával és erővel töltötte meg a várszínpadot. Mozgalmas, összművészeti játékuk nem hagyta pihenni a közönséget, amelynek még énekelnie is kellett kórusban, amikor erre betanították. A Madarak szereplői hitelesen alakították szerepeiket, csipegtek, kotkodácsoltak, huhogtak, trilláztak, sasoltak és kapirgáltak, bontogatták a szárnyaikat. Az emberi jellem így is kikandikált tollazatuk mögül, bizonyára sokan magukra ismertek bennük." Gurzó K. Enikő, Gyulai Hírlap, 2024 augusztus

Jómadarak ámokfutása

„A görög dráma nem a szórakoztatást szolgálta, hanem az erkölcsi tanítást, s ezt mesterfokon művelte, mint minden igazi művészet, amely nem tesz mást, mint élni tanít. A Madarak is ezt teszi, korszerű és izgalmas alkotás, amely tele van meglepetéssel, váratlan és megnevettető utalással, könnyedséggel és súlyos igazságokkal, a humor megannyi változatával, szarkazmussal, iróniával, öniróniával s persze paródiával, hiszen a posztmodern minden idézettel, utalással új összefüggéseket teremt és óhatatlanul parodizál. A rendező biztos kézzel irányítja a játékot, a figyelmünk egyetlen pillanatra sem lankad, hamar megszokjuk, hogy itt figyelni kell és érdemes, résen kell lenni, ébernek kellk című előadásával búcsúzott a közönségétől." Mészáros Ildikó, Heti Új Szó, 2024 július

Évadzáró a Csiky GergelyÁllami Magyar Színházban