Műsor

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

Egy különös barátság története ez. A rácsoké, amelyek bezárnak, amelyeket megöröklünk, amiket megteremtünk, amik mögé magunkat védve rejtőzünk, amik nyomot hagynak. De a szabadság története is. A gyermekkor, az álmok, a végtelen égbolt, a szárnyalás története. Két, látszólag semmiben sem hasonlító fiú barátsága és felnőtté válása áll a William Wharton azonos című regénye nyomán született előadás középpontjában. Madárka repülés utáni vágya és madarak iránti rajongása saját elméjének kalitkájába zárja az érzékeny, a hétköznapi világ működését és kegyetlenségét feldolgozni képtelen fiút. Al a nyomor, az erőszak és saját öröklött sorsának ketrecéből próbál kitörni, felnőttként őt a háborúban megélt borzalmak ejtik saját elméjének fogságába.Képes-e a két fiú közös múltjuk, barátságuk és egymás újra megismerése által visszatalálni önmagához, és végre szabaddá válni?

Ki az, aki ne szeretne gazdag lenni, kevés munkával sok pénzt keresni, szép ruhákban járni, nagyobb házban lakni? Jankó is csak ennyit szeretett volna, ezért fogott a kezébe vándorbotot, és indult neki a világnak. És mivel ez a világ a mesék világa volt, még annál is többet nyert, mint amennyit remélt. A kincsek mellett övé lett egy igazi tündér szerelme. Itt a vége? Ennyi a mese? Dehogy van vége, még csak most kezdődik igazán. Ami könnyen jött, hamar megy – a tündér odavan. Most érzi csak Jankó, hogy a sok kincs, a szép ruha, a nagy ház semmit sem ér, ha nincs itt az, akivel meg akarja osztani. Elő hát a vándorbotot, és újra neki a világnak. Nem érdekli már se arany, se cicoma, csak az a gyönyörű tündér itt lenne még egyszer vele. Érte még magával az ördöggel is megküzdene. (Meg is fog.)

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska falu a távoli Afrika kellős közepén. Ott élt egy anya három kisfiával. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Azaz valamijük mégiscsak volt: az anya gyönyörű, ébenfekete haja, ami olyan hosszúra nőtt, hogy a falu egyik szélétől a másikig ért. Ez a haj minden szorult helyzetből kihúzta őket: ha megéheztek, hálónak használták, ha unatkoztak, ugróköteleztek vele, ha eleredt eső, egyszerűen beálltak alá. Hanem a három fiú egy nap megnőtt, és elindult szerencsét próbálni…” Vajon bármeddig elér értük az anyai haj?A Badu mama gyermekei című előadás az önzetlen, önfeláldozó szeretetről mesél, illetve arra a kérdésre keresi a választ: hogyan lehet jól szeretni? Badu Mama szembesül azzal, hogy szeretete fojtogató lehet gyermekei számára, a három fiúnak pedig rá kell jönnie, hogy az otthontól, a szülőktől való elszakadás nem jelenti azok megtagadását, és hogy bizonyos élethelyzetekben merniük kell a szülő segítségét kérni. Másrészt a három fiú eltérő sorsa kiválóan érzékelteti, milyen globális folyamatok működtetik a földünket, milyen hatással vannak egymás életére az egymástól földrajzi és szociális értelemben is távol álló emberek. Anélkül, hogy bármi sejtelmük lenne róla, a három fiú élete újra és újra keresztezi egymást – akár egy hajfonat tincsei. A nonverbális előadást 5 év fölötti nézőinknek ajánljuk.

Az iskola első napján Pierre Anthon osztályfőnökét félbeszakítva feláll és közli, hogy semminek nincs értelme, ezért semmit nem érdemes csinálni, majd nemes egyszerűséggel végleg kisétál az iskolából. Ezzel a szinte banálisnak mondható gesztussal pedig az események olyan láncolatát indítja el, mely hamarosan valódi rémálommá változtatja egy egész kisváros életét. Nem mondható ki, hogy semminek nincs értelme, hiszen ezzel egy ítélettel szentesített értéket állítok; s azt sem mondhatjuk ki, hogy mindennek van értelme, mivel a minden szónak számunkra nincs jelentése. Az irracionális határt szab a racionálisnak, mely a maga részéről megszabja mértékét. Valaminek végül is akkor van értelme, ha az értelmetlenség szintjén hódítjuk meg. – Albert Camus, A lázadó ember.

AZ EST, AMIKOR BÁRMI MEGTÖRTÉNHET Játékmester: Kedves Emőke

A horzsolás alatt című előadás egy személyes hangvételű visszatekintés a gyerekkor, a kamaszkor, majd a fiatal felnőttkor küzdelmeire. Egyfajta lírai párbeszéd az „én”-nel és a hallgatósággal. Elhivatottan keresi a lélek kilétét ebben a felgyorsult világban, megnyugvást próbál találni az állandó változás szeleiben. Hogyan látjuk magunkat a körülöttünk levő világban? Ki tudjuk-e mondani legféltettebb gondolatainkat? Hogyan tudunk a megtörtségeink után szembenézni saját magunkkal? Le lehet-e tenni a szorongást egyszer és mindenkorra? Mi van a horzsolás alatt?

Egy különös barátság története ez. A rácsoké, amelyek bezárnak, amelyeket megöröklünk, amiket megteremtünk, amik mögé magunkat védve rejtőzünk, amik nyomot hagynak. De a szabadság története is. A gyermekkor, az álmok, a végtelen égbolt, a szárnyalás története. Két, látszólag semmiben sem hasonlító fiú barátsága és felnőtté válása áll a William Wharton azonos című regénye nyomán született előadás középpontjában. Madárka repülés utáni vágya és madarak iránti rajongása saját elméjének kalitkájába zárja az érzékeny, a hétköznapi világ működését és kegyetlenségét feldolgozni képtelen fiút. Al a nyomor, az erőszak és saját öröklött sorsának ketrecéből próbál kitörni, felnőttként őt a háborúban megélt borzalmak ejtik saját elméjének fogságába.Képes-e a két fiú közös múltjuk, barátságuk és egymás újra megismerése által visszatalálni önmagához, és végre szabaddá válni?

A „Toaca” több hónapos együttműködés gyümölcse három nemzetközileg is elismert román koreográfus – Andrea Gavriliu, Mădălina Dan és Ștefan Lupu – és a Lengyel Táncszínház fiatal táncművészeinek társulata között. A projektben további román alkotók is részt vesznek: Mihaela Michailov dramaturg, Silviu Apostol (Luda) képzőművész, valamint Cristian Stanciu (Matze) és Claudiu Urse zenészek.A három koreográfus célja, hogy előtérbe helyezzék a román kultúra sokszínűségét, különböző technikák és stílusok alkalmazásával értelmezzék újra Románia színházi és kulturális örökségét, miközben ötvözik a zenét és a táncot. Munkájuk során újra felfedezik a román hagyományokat, és megkérdőjelezik azokat a sztereotípiákat, amelyek torzíthatják a kortárs román kultúra megítélését.A román–lengyel táncművészeti koprodukció része a 2024–2025-ös Románia–Lengyelország Kulturális Évadnak. A varsói Román Kulturális Intézet ilyen jellegű projektekkel kívánja megismertetni a lengyel közönséggel a kortárs román előadóművészet meghatározó fiatal alkotóit, és tartós együttműködéseket kialakítani a két ország színházi színterei között.